Semmink sincs

---

Az ember nem találja a szavakat. Nem, erről a meccsről nem lehet írni. Jót biztosan nem. Rosszat…Nem érdemes. Egyrészt úgyis látta mindenki – aki meg nem látta, örüljön neki. Másrészt sok újat nem lehet írni. Csak magamat tudnám ismételni. Sajnos ma Magyarországon nincs egyetlen, európai középszinten védekezni tudó játékos sem – így nincs védelem sem. Nincs egyetlen, európai középszinten futballozni tudó középpályásunk, és sajnos nincs egyetlen csatárunk sem. Nincs is csapatunk. És nem biztos, hogy a játékosok csapták be a szurkolókat. Azok csapták be a drukkereket, akik elhitették velük, hogy van csapatunk, hogy van esélyünk, hogy van tartásunk, hogy fejlődünk, hogy öles léptekkel haladunk előre, akik a világranglistás helyezésünkre mutogatnak, nem törődve azzal, hogy egész Európa rajtunk röhög egy ilyen meccs után. Hogy mink van? Van egy magát sztárnak képzelő játékosunk, akit minden évben összehoznak valamilyen sztárcsapattal, aztán még mindig Oroszországban aszalódik, mert fontosabb volt neki a pénz, mint a fejlődés. Aki akkor, amikor alázzák a csapatot, egy értékesített büntető után azért egy mosoly kíséretében dobott egy puszit valakinek a lelátóra. Nem tudom, kedden vajon megint sírással küszködve mondja-e majd el, hogy nem tudott aludni, mert félt a szurkolóktól. Egy ilyen vereség után mi sem tudunk aludni. Nem a félelem, hanem a megaláztatás, a szégyenérzet miatt. És van egy kapitányunk, aki minden egyes alkalommal elmondja, megígéri a kötelezőt, elpuffogtatja a futball legnagyobb közhelyeit. Van egy kapitányunk, akiben nem volt annyi tartás, hogy a román meccs után lemondjon, pedig a magyar futball történelmének kapitányai közül nem sokan maradtak volna a helyükön egy olyan gyalázatos szereplés után. De ő inkább elbújt olyan kifogás mögé, mely szerint a csapat és a szövetség vezetői megbíznak benne. Ő inkább elbújt egy észtek elleni 5-1-es győzelem mögé. Bevallom, szerintem Andorra ellen már nem Egervárinak kellene vezetnie a csapatot – sőt, már Észtország ellen sem neki kellett volna – de ha mégis megtörténik ez, nagyon remélem, hogy a „világverő” Andorra legyőzése mögé már senki nem fog bújni, senki nem fog azzal takarózni. Mert jelenleg semmink nincs – talán csak a becsületünkből maradt egy kevés. Jó lenne azt nem elveszteni.
Mire befejeztem a cikket, jött a hír: Egervári lemondott. A "Szerethetőből" nem maradt semmi, ami futballcsapatra hasonlítana. De igen, végül a becsület megmaradt…. Fehér György