Egyetlen gólt sem láthatott a Groupama Aréna közönsége (Fotó: MLSZ – Facebook)
Egyetlen igazi meglepetés volt a magyar válogatott kezdő csapatában: miután Böde Dániel nem került be a végső meccskeretbe, mindenki biztosra vette, hogy egyetlen csatárral fogunk játszani, ehhez képest a várható Nikolics Nemanja mellé bekerült a meccshiányos Szalai Ádám is. Így 4-2-2-2-es hadrendben álltunk fel, a románok a papírforma szerinti 4-2-3-1-et játszották. A sérültjeink viszont felépültek, Juhász Roland és Elek Ákos is a kezdőben kapott helyet. Igaz, amikor az első negyedórában Juhász már harmadszor ütközött olyat, hogy utána nehezen állt fel, várható volt, hogy nem fogja végigjátszani a meccset – és le is kellett cserélni a félidő közepén. Az első félidőben nagyon alacsony színvonalú volt a játék, amely inkább a mi térfelünkön folyt. Dzsudzsák Balázs csak szabadrúgásból tudott veszélyes lenni, de ezúttal nem célzott jól, Nikolics sem találta el a kaput, akkor az egyszer, amikor jól ugrott ki, a legjobb próbálkozás Szalaié volt, akinek a lövését bravúrral védte Ciprian Tatarusanu. A románok azonban ügyesebben adogattak, és Claudio Keserű, valamint Gabriel Torje révén időnként veszélyeztettek is. A második félidőben már egyértelműen a románok uralták a mérkőzést, csak nagyon elvétve jutottunk el a román kapuig, és végig az volt az ember érzése, hogy a vendégek bármikor betalálhatnak – ám ők is elszórakozták a helyzeteiket. Elgondolkodtunk rajta, hogy ha ez a román válogatott a világ 7. legjobb csapata, akkor óriási bajban van a világfutball… Ám ez ellen a román csapat ellen is jórészt azzal töltöttük a második félidőt, hogy Király Gábor az ötös sarkán rendezgette a labdát, majd nagy nehezen kirúgta – ismét a magyar kapus volt a legtöbbet játékban… Bernd Storck mester első szövetségi kapitányi meccsén máris teljesült az első óhaja: a tegnapi sajtótájékoztatón szóban elfogadott döntetlent megkapta – a szurkolók viszont mintha ennél többet vártak volna…
A mérkőzésről szóló percről percre tudósítást ide kattintva olvashatod el!
