Schalke, Stuttgart, Wolfsburg: hétvégén javítani kell!

Aki a nyári világbajnokság mellett néha figyelemmel kísérte, hogy mit történik az említett három klub háza táján, az alighanem valahol csodálkozik is, meg nem is azon, hogy nekik idén eddig még összesen egy pontot sem sikerült összekaparniuk.
Csodálkozik, mert tulajdonképpen mindhárom klubnál folyik egyfajta újabb csapatépítés (hol kényszerből, hol a nagy célok, hol pedig az előző évad miatt), de a legalább kettőnél (Wolfsburg, Stuttgart) minimum a gerinc úgy-ahogy, de egyben maradt. És nem csodálkozik, mert ahol új csapatot építenek, ott bizony idő kell az összecsiszolódáshoz.
Ellentmondásos helyzet ide vagy oda, az említett hármas idei szereplése csalódást keltő. A jelenleg utolsó helyen álló VfB Stuttgart az előző bajnokságban még a „Rückrunde” legjobb gárdájának számított, azóta viszont történt egy s más dolog a sváb fővárosban. Jens Lehmann a nyáron visszavonult, Sami Khedira és Roberto Hilbert is távozott, és bár Cacaut sikerült megtartani, egyelőre ő sem tudja hozni tavalyi formáját. Az egyelőre rejtély, hogy Pavel Pogrebnjak mikor hozza végre újra Zenites produkcióját, és az is talány, hogy a nagy tavaszi hadjárat kicsúszott eredmény volt vajon (csakúgy, mint anno Markus Babbel alatt a 2008-2009-es évad második fele), vagy nem volt az, és ennek a csapatnak egész egyszerűen most a rajtnál valahogy nem volt szerencséje.
Könnyű lenne azt mondani, hogy gyenge a védelem, és hogy ez a bajok fő forrása, de itt mélyebb okokról van alighanem szó. Sven Ulreich hiába tehetséges, idő kell neki, mire igazi kapussá érik. A védelem eddig még egyszer sem szerepelt változatlan felállásban, a középpályára érkezett ugyan Mauro German Camoranesi, de kérdés, hogy van-e még benne annyi erő, hogy vezérévé váljon a csapatrésznek, hiszen sem Aliaksandr Hleb, sem Khedira nincs már, így el kellene valaki, aki összefogja a többieket. Nem egyszerű tehát Christian Gross feladata, de tavaly hasonló szituációban vette át mostani fiait, igaz, ma már egyértelműen az ő bőrére megy a játék. Hogy a frissiben kinevezett új sportigazgató, Fredi Bobic és a klubvezetés mennyire lesz vele türelmes, azt nagyban meghatározhatják a mostani fellépések végeredményei (ma este az Európa-ligában a svájci Young Boys, majd szombat délután a Borussia Mönchengladbach az ellenfél), a még tovább akadékoskodók pedig feltehetik a kérdést, hogy vajon miért nem maradt a klubnál Horst Heldt, a korábbi spotigazgató.
Az a Horst Heldt, aki éppen a jelenlegi utolsó előtti helyezett Schalke 04-hez szerződött Felix Magath mellé (vagy inkább alá…), méghozzá szintén sportigazgatói minőségben. Azt már sosem tudjuk meg, hogy az egykori apró termetű középpályás mennyire szólhatott bele az átigazolásokba (gyanítjuk, hogy szinte semennyire), de neki annyiban nem kell aggódnia, hogy nem ő, hanem Magath viszi el a balhét (vagy aratja le a babérokat). A tavalyi ezüstérem után a korábbi remek irányító úgy döntött, hogy a keret megérett egy alapos renoválásra, és a számos szélnek eresztett között akadtak olyanok is, akik vastagon kivették a részüket a bajnoki második helyből, itt elsősorban Marcelo Bordonra, Heiko Westermannra, Rafinhára és Kevin Kuranyira kell gondolni.
A két brazil eltakarítása még valahol érthető volt, hiszen Bordon már benne volt a korban, nem mellesleg éppen a helyére igazolták új Abwerhchefnek Christoph Metzeldert, míg Rafinha Genováig menekült, mert nem jött ki Magathtal, de az univerzális Westermann és a gólvágó Kuranyi neve hallatán már felkapta az ember a fejét, és az eddig mutatott produkciót elnézve talán joggal lehetne mondani, hogy őket kár volt elengedni.
Kár volt elengedni, mert ha Manuel Neuer nem hozná a dél-afrikai formáját, akkor még szégyenletesebb lenne a mérleg, ugyanis a tavaly még remek formát mutató hátsó alakzat eddig minden, csak nem megbízható. Metzelder egyelőre nem érzi a helyét a négyesben, és lehet, hogy ki is játszotta magát onnan egy ideig (pedig Westermannal együtt remek párost alkothatott volna), de nem lehet csak rajta elverni a port, hiszen aki eddig hátul volt, az legalább egyszer biztosan hibázott egy hatalmasat, amiből aztán gól lett.
A középpálya remek nevekből áll, hiszen Jefferson Farfán mellett ott van Ivan Rakitic, Jermaine Jones és egy új szerzemény, José Manuel Jurado is, de ez a kvartett sem tudott eddig még együtt tölteni ebben a felállásban egy mérkőzést sem, így nem csoda, hogy az összjáték akadozik. A csatársorban ugyan lehet Kuranyival dobálózni, és érthető is lenne, mert eddig sem a kimondva, kimondatlanul vezérnek megtett Raúl, sem Klaas-Jan Huntelaar nem muzsikál fényesen. A holland mentségére legyen szólva, hogy alig több, mint két hete tagja csak a gelsenkircheni keretnek, de a Real Madrid egykori legendájától mindenképen többet vártak, főleg azután, amilyen lendülettel kezdett a Liga Total! Cup nevű felkészülési tornán.
Nulla pont ide vagy oda, a Schalke feltámadása több ok miatt is készpénznek vehető. Az első éppen Felix Magath személye, akinek a szekere korábban más csapatoknál is döcögősen indult, de aztán a gépezet többször is megállíthatatlan szerelvényként száguldott a sikerek felé. A második maga a (főleg a tavalyihoz képest) minőségi játékoskeret, amiben előbb-utóbb biztosan kialakul mindenkinek a helye, és ugye Magath nem fél a vezéráldozatoktól sem, így borítélkolható, hogy a királykékeknél is sorra kerül ilyesmi (Metzelder például esélyes lehet). A harmadik pedig az anyagiak, ugyanis a klub tízmilliókért szerződtetett új sztárokat, és a sikerek elmaradása mindenképpen komoly negatív hatással lehet a még mindig anyagi bizonytalansággal rendelkező egyesület számára. Persze, az összecsiszolódáshoz itt is idő kell majd – igaz, a vasárnap esti, Borussia Dortmund elleni derbi kiváló alkalom lehet a korábbi hibák kijavítására.
Ilyenfajta financiális gondok a harmadik nullázó csapatnál, a VfL Wolfsburgnál biztosan nincsenek, de pénzzel pontokat nem lehet venni. A 2009-es bajnoknál (akikkel még Magath nyert Salátástálat) a tavalyi eredménytelenség után elhatározták, hogy új alapokra helyezik a dolgokat, ennek szellemében új edző (Steve McClaren), új belsővédő páros (Arne Friedrich és Simon Kjaer), új irányító (Diego) érkezett, míg a távozók közül leginkább a korábbi fazonszabász, Zvezjdan Misimovics elmenetele lehet érvágás.
A Bundesliga-történet első angol edzője egyben új taktikát, új felállást is hozott, a korábbi, rombuszközéppályás alakzatot felváltotta a 4-2-3-1, elöl a végül maradásra bírt, és csapatkapitánnyá is megtett Edin Dzekoval. A fél Európa által csábított bosnyák támadóra eddig nem lehet panasz, de ez több emberről viszont már nem mondható el. Friedrich sérülése miatt eddig még egy percet nem tudott játszani a „farkasoknál”, Kjaer pedig nem a Serie A-s formáját hozza. A középpályán nyílván minden szempár Diegora mered, aki kétségkívül a német első osztály egyik, ha nem a legtechnikásabb karmestere, de egyrészt neki is idő kell, amíg megtalálja a helyét, másrészt ha a többiek nem nőnek fel a feladathoz, akkor a tavalyihoz hasonló idénynek nézhetnek elébe a klubnál, hiszen egy-egy meccset akár még a Dzeko, Diego kettős is behúzhat, de huzamosabb ideig ezzel nem lehet előretörni a tabellán. A kedves olvasó pedig jogosan veti fel, hogy hová tűnt Grafite, a válasz az, hogy a Sportbild (és mások szerint is) ő a Bundesliga egyik bukott sztárja, és könnyen elképzelhető, hogy McClaren már nem számol vele.
Csakhogy új elképzelések ide vagy oda, a nulla pont mégiscsak nulla pont, és bár a szerencse sem állt mindig mellettük (a Bayern München ellen a 92. percben kapott góllal kaptak ki a szezonnyitó meccsen, míg a Mainzot tulajdonképpen hagyták felállni a padlóról), mégis egyre többet olvasni a német sajtóban, hogy az új edző a Forma-1-es autók sebességével készül visszatérni a „Meistertaktikhoz”, vagyis ahhoz, amivel másfél éve Magath bajnokot csinált belőlük. Ha beválik a húzás, akkor az elsősorban mindenképpen McClaren érdeme lesz, de egyben annak az elismerése is, hogy a Schalke jelenlegi edzőjének szelleme valahol még mindig ott lebeg Wolfsburgban. Persze, ehhez először meg kellene találni az ideális személyi összetételt is, amitől jelenleg messze állnak, és persze fejben sem ártana javulni, hiszen az előbb említett két bukás nagyrészt talán a koncentráció hiánya kategóriájába tartozik.
McClaren a hétvégi, Borussia Dortmund elleni vereség után úgy fogalmazott, hogy talán több időre lesz szüksége neki és a csapatnak, mint azt korábban gondolta. Haladékot biztosan kapni fog, de ha a többiek nem nőnek fel Diego és Dzeko mellé, akkor az angol is úgy járhat, mint ahogy idén januárban Armin Veh járt.
És az ő példája mindenki számára intő jel lehet… Forrás: kicker.de Lendvay Lajos