Hat százalék.
Ennyi Cristiano Ronaldo hatékonysági százaléka szabadrúgásból, amióta a Real Madrid labdarúgója.
Három év és három hónap leforgása alatt 149 alkalommal célozta meg az ellenfél kapuját állított labdából, és mindössze kilencszer rezegtette meg a hálót.
Ez annyi, mint hat százalék.
Gyakorlatilag minden olyan szabadrúgást ő végez el, ami túl van a felezővonalon. Jön a széles terpesz, a szúrós tekintet, a teátrális nekikészülődés, aztán az esetek 94 százalékában vagy a lelátón köt ki a labda, vagy elakad a sorfalban, jobb esetben a kapus hárít.
Három és egyharmad idény alatt összesen kilencszer talált be a portugál, ez a kilenc eset azonban úgy csapódott le a nézők tudatában, hogy CR7 a világ legjobb szabadrúgás-lövője.
Nem az.
Mesut Özil például kétszer olyan jó, mint Ronaldo. A német két éve és három hónapja a Madrid játékosa, eközben 15 alkalommal engedte oda Ronaldo a labda mellé, és a tizenöt lehetőségből kettőt ki is használt a középpályás, a másodikat a Dortmund ellen. (Ez utóbbi különösen édes lehetett Özilnek, aki gelsenkircheni születésű, vagyis a másik Ruhr-vidéki fellegvárból, a Borussia ősi ellenfelének, a Schalke 04-nek a városából származik.)
Tizenötből kettő, az annyi, mint 13 százalékos pontosság, szemben CR7 hat százalékával. És még egy kapufája is volt Özilnek, de az ugyanúgy nem számít, mint a fölé vagy a mellé.
Miután megérkezett a Bernabéuba, egy darabig szorgalmasan gyakorolta edzéseken a szabadrúgásokat. Aztán, ahogy rájött, teljesen fölösleges, mert ez (is) Ronaldo privilégiuma, szép lassan leszokott róla. José Mourinho ugyanis kiadta az utasítást: a szabadrúgásnál mindig Cristiano az első opció. Akár balról, akár jobbról, akár középről.
Pedig jobbról a ballábasnak kellene rúgnia, így a logikus.
A Dortmund ellen már nagyon égett a ház. A 89. percben 2-1-re vezettek a németek, amikor a tizenhatos jobb sarkánál szabadrúgáshoz jutott a Madrid. Ronaldo és Özil állt a labda mögött. Mindenki azt hitte – Weidenfeller is -, hogy ezúttal is a portugál rúgja rá. Özil azonban már nem bírta tovább. Odahajolt társához, és valamit súgott neki. Aztán Özil rúgta el a labdát. Teljesen logikusan, hiszen a világ egyik legjobb bal lába az övé. A Real Madridnál azonban a logika mit sem számít, ha Ronaldóról van szó.
Ez azonban kivételes eset volt. Özil úgy rúgta meg a labdát, ahogy annak idején Jónyer István pörgetett a pingpongütővel. Kicsit felfelé húzta a labdát bal belső csüddel, és ettől a gömb olyan pörgést kapott, úgy csapódott lefelé, hogy megtréfálta Weidenfellert. A bal kapufa tövéről bepattant a hálóba. Gól, így lett 2-2.
Lehet, hogy többször kellene odaengedni Özilt?!
Ch. G. A.
