Rokob Péter magát hibáztatja a kapus haláláért

---

Héger Ádám idén tavasszal a Lipót SE kapuját védte, amely bejutott a Győr-Moson-Sopron megyei kupa döntőjébe. Edzője, A TeleSport egykori szerkesztője, Rokob Péter vitte a klubhoz, amikor megtudta, hogy Győrbe költözik, és csapatot keres. Akkoriban nem szerepelt olyan jól a Lipót, ahogy most, hiszen kiesőhelyen állt a megyei bajnokságban. – Fél évig dolgoztunk együtt. Nagyon tehetséges kapus volt, nagyon sokat köszönhettünk neki, mert stabilizálni tudta a csapat védekezését. Látszott, hogy korábban magasabb osztályban is szerepelt – mesélte Rokob Péter. – Saját magamat és a környezetet is hibáztatom a történtek miatt, mert az első pillanattól kezdve érezhető volt rajta, hogy elég súlyos gondjai vannak. A DAC-pályán lakott, Lipóton edzett, de ha csak egy egyszerű fogorvoshoz, vagy valahova el kellett mennie, akkor is haza kellett utaznia Dunaújváros mellé, mert ott volt bejelentve. Szegény, gyakorlatilag állandóan utazott, emiatt előfordult, hogy edzésen, mérkőzésen sem tudott részt venni, vagy az éjszakai utazás miatt nem megfelelő állapotban volt. Néhányszor beszéltem vele erről, de sajnos közelítőleg sem fordítottunk rá annyi figyelmet, mint amennyit a jelek alapján kellett volna. Ilyen dolgokat nyilván senki nem mond el, de egy huszonéves gyereken nekem, ötvenvalahány-éves fejjel látnom kellett volna… Idén nyáron Héger Ádám és Rokob Péter is távozott Lipótról. Az edző napjainkban már a csornai utánpótlásban dolgozik. Azt mondja: azoknak a fiataloknak, akinek nem volt teljes a hátterük, mindig egyfajta menekülés volt egy csapathoz tartozni. – Manapság mi, edzők már paprikajancsik vagyunk, mert csak sodródunk az eseményekkel. Mindenki az elnököknek meg a szponzoroknak akar megfelelni, és ezért istenigazából sokszor már magát a játékost is feláldozza, végül persze senki nem tud megfelelni, mert előbb-utóbb úgyis minden véget ér – folytatta Rokob Péter. – Nagyon sajnálom ezt a fiatalembert, mert ezek szerint a családjában olyan állapotok uralkodtak, aminek ez lett a vége. Ahol meg talán kapaszkodhatott volna valamibe, ott pedig nem talált kapaszkodót. Ez az eset rávilágít, hogy nagyon alaposan el kell gondolkozni, mit akarunk mi ezzel a sportággal? Abszolút elveszítjük szem elől az igazi célokat, hiszen az amatőr sportnak a közösségről kellene szólnia, arról, hogy együtt töltik a szabadidejüket az emberek, meg a barátságról, a szórakoztatásról. Jelen pillanatban viszont ez a kínok kínja, és semmilyen formában nem segíti a társadalmunkat, ami elég komoly probléma. (rangado.hu)