Rend a lelke a futballnak is, avagy…

---

Fiaim, a jó mérnök először mér, csak utána vág – dörögte nekünk, a Műegyetem elsőéves hallgatóinak jó huszonöt évvel ezelőtt Lipovszky tanár úr. Gőzünk sem volt akkor, hogy mit is jelent ez pontosan. Tizennyolc esztendősen, a Közlekedésmérnöki Kar anyagtudományi tanszékének alagsori műhelyében a túlélésre játszottunk, egy halvány kettesre hajtottunk, nem ért fel az agyunkig a mondat mögötti életigazság. Bármit is csinál az ember, legyen szó a munkájáról, a hobbijáról, de akár még a magánéletéről is, csak akkor lesz sikeres benne, ha rendezett módon csinálja. Persze nem gondolom, hogy a pedantéria a legfontosabb emberi tulajdonság, sőt, valójában rosszul vagyok a végletekig lekerekített gondolatoktól és tettektől. Ám azt, hogy a dolgok kiszámíthatóak és tervezettek legyenek, joggal várja el az ember magától mega környezetétől is. Ráadásul, ahogy egyre öregszem, egyre több jelentőséget tulajdonítok a rendszerszerűségnek. A magyar labdarúgás is rendezettség és kiszámíthatóságután kiált. Csak most, az elmúlt hetekben, 2015 nyarán, jó nagy maréknyi kérdésben alakult át a magyar futball rendszere. Változik az első osztályú bajnokság lebonyolítási rendje, a légiósok és a fiatal magyar labdarúgók szerepeltetésének szabályozása, a televíziós közvetítési pénzek elosztása, a TAO-támogatások ellenőrzési rendszere, az utánpótlás-válogatottak működési szisztémája, és még bizonyára találnánk másügyeket is.
Szabó László teljes jegyzetét elolvashatod a FourFourTwo magazin augusztusi lapszámában, amely korlátozott számban még kapható az újságárusoknál!