Régi kedvenceink (8. rész): Rivaldo

Rivaldo
Rivaldo Vítor Borba Ferreira 1972. április 19-én látta meg a napvilágot Brazíliában, egy recifei favelában. Tizenhat évesen kezdte a profi futballt, amihez sokáig nagyon gyengének tartották fizikailag. A Santa Cruz, a Mogi Mirim, a Corinthians és a Palmeiras után, 24 évesen kapott ajánlatot Európából, és az 1996-97-es szezont a spanyol Deportivo La Coruna csapatában töltötte, mellyel harmadik lett a bajnokságban, és 41 meccsen szerzett 21 góljával felkeltette a Barcelona érdeklődését. A katalánoknál töltötte karrierje legszebb éveit, 157 bajnoki meccsen 86 gólt szerzett, kétszer nyerte meg a La Ligát (1998, 1999), egyszer a spanyol kupát (1998) és 1999-ben megkapta a futballvilág legnagyobb egyéni elismerését, az Aranylabdát. 2002-ben megnyerte Brazíliával a világbajnokságot, azon a nyáron pedig az olasz AC Milanhoz igazolt, amellyel ugyan megnyerte a Bajnokok Ligáját (2003) is, karrierje azonban lefelé kezdett ívelni. 2004-ben köcsönbe került a brazil Cruzeiróhoz, majd pár év görög légióskodás kezdödött az Olympiakosznál (2004-07) és az AEK Athénnál (2007-08), mielőtt meglepetésre az üzbég Bunyodkorhoz igazolt volna. Ugyancsak kalandvágyból mehetett 2012-ben az angolai bajnokságba, a Kabuscorp SCP csapatába, majd hazatért, és 2015-ben vonult vissza. A brazil válogatottban 74 meccsen 35 gólt szerzett.
És most lássuk, az FFT Online szerkesztői miként emlékeznek rá!
Mit jelentett számomra Rivaldo?
Tóthpál Zoltán:Bevallom, hogy több honfitársával (Roberto Carlos, Romário, Ronaldo…) egyetemben az egyik olyan játékos és sportember (!) volt, aki miatt megszerettem a labdarúgást. Pedig pont a Real Madrid nagy riválisánál, a Barcelonában lett igazán óriási játékos. Viszont amikor még kicsi voltam, és nem érdekeltek a világ bajai, még nem foglalkoztam az ilyen rivalizálásokkal sem, az ellentétekkel, csak tisztán a játékért és a jó játékosokért rajongtam. Így hát Madrid-szurkolóként is van bátorságom elismerni, hogy a 90-es évek végén bizony Rivaldo volt az egyik kedvenc játékosom.
Vincze Szabolcs:Azt, hogy ez az ember mi a francot keresett az üzbég bajnokságban, a Bunyodkornál? Rendben, hogy karrierje addigra már bealkonyult, de a nagy klasszisok nem ilyen helyeken vezetnek le. Viccnek is rossz volt. Kicsit úgy érzem vele kapcsolatban, hogy a barcelonai pár évén kívül felejthető volt, aprópénzre váltotta a tehetségét, ami pedig még Aranylabdát is ért.

Lakat T. Károly:Választ arra, hogy lehet valaki ilyen, a brazil futballistákéhoz képest kifejezetten atipikus alkattal is világklasszis. Meg egyben kicsit választ arra is, hogy milyen igazságtalan is (néha) az élet. Hiszen, annak ellenére, hogy 1999-ben az ankétok szerint a világ legjobbja is volt, talán soha nem kapta meg generálisan a képességeihez méltó elismerést.
Bodnár Zalán:Kicsit mindig különc futballistának tartottam, jó értelemben véve, hiszen hozzá hasonló játékstílusú labdarúgó sem azelőtt, sem azóta nem volt. Nem azt mondom, hogy nagyon az ideálom volt ez a játékmodor, amelyet képviselt, de tagadhatatlan, hogy stílusteremtő volt.
Az első, ami eszembe jut róla
Tóthpál Zoltán:A hihetetlen, amúgy kissé esetlennek tűnő mozgása, testbeszéde! Na és persze a Valencia elleni ollója 2001-ből, aztán az akkori sokat szidott Barca-elnök, Joan Gaspartnak a reakciója… Szép idők voltak!
Vincze Szabolcs:A 98/99-es Bajnokok Ligájában a Manchester Unitednek rúgott ollózásból szerzett gólja. Pár méterre a kaputól, felugrásból, mellel vette le Sergi Barjuán beadását, majd a közvetlenül mellette álló Gary Neville és Jaap Stam között beollózta a Barca harmadik, egyenlítő gólját. Nem kellemes emlék, de elképesztő volt, hogy két ilyen védő között ezt ilyen könnyen meg tudta csinálni.

Rivaldo a Manchester United ellen
Lakat T. Károly:Mostanság az, hogy mennyire múlik az idő, már a fia is élvonalbeli futballista, a bukaresti Dinamo játékosa. Meg az, ahogyan összeesett a 2002-es világbajnokságon, Oscar-díjas alakítás volt. Ő nem kapott érte, Hakan Ünsal ellenben igen egy piros lapot. Amúgy az egész meccsen jókora bírói hátszelet kaptak a brazilok. Ki tudja, ha az nincs, elkapják-e a fonalat, megnyerik-e a világbajnokságot? Persze, Rivaldo azért elég sokat tett érte, a brazilok első öt vb-meccsén rúgott gólt a Távol-Keleten.

Rivaldo Oscar-esélyes alakitása a 2002-es vb-n
Bodnár Zalán:Hogy tagja volt a rettegett R-kezdőbetűs brazil támadósornak (Ronaldóval és Ronaldinhóval), amely 2002-ben világbajnok lett nagyon meggyőző játékkal. Öt góljával óriási szerepet játszott a vb-győzelemben, és a németek elleni döntőben is az ő remek, csavart lövése kellett ahhoz, hogy az a labda kipattanjon Oliver Kahnról, Ronaldo elé…
A legemlékezetesebb meccse
Tóthpál Zoltán:Az egyik legnagyobb meccse szerintem – egész pályafutása során – 2001-ben volt, amikor az akkor gyengélkedő Barcelona játékosaként kettő gólt lőtt a bivalyerős Real Madrid otthonában. És lőtt volna hármat is, ha a hosszabbításban Los Santos Omar megadja az utólag szabályosnak vélt, mégis érvénytelenített találatot – akkor pedig a Barca nyert volna a Bernabéuban, amire nem sokan fogadtak volna a meccs előtt. Igaz, a bajnok akkor is a Madrid lett volna.
Vincze Szabolcs:A legjobb meccsének a 2001-es Valencia elleni bajnokit tartom, ami egyébként a szezon utolsó meccse volt. És nem csak azért, mert tizenhatos vonaláról ollózott egy hatalmasat a kapu bal oldalába, hanem mert azon a meccsen mesterhármast szerzett, ami szerintem a futballtörténelem egyik legszebb mesterhármasa volt, mindhárom elképesztően nagy gól volt.
Lakat T. Károly:Ő egyszer a világbajnoki döntőt említette 2002-ből, mind a két gólban főszerepet játszott, még ha a Fenomén is lőtte azokat. Ronaldo lett a torna gólkirálya, akinek én magam is nagy rajongója vagyok, de nekem az mindennél többet mond, hogy Felipe Scolari, az edző, a szövetségi kapitány Rivaldót jelölte a csapata, s így a torna első számú csillagának.
Bodnár Zalán:2000 októberében volt egy Milan-Barcelona BL-csoportmeccs a San Siróban. Remek meccsen 3–3-as végeredmény született, a katalánok mindhárom gólját Rivaldo szerezte. Az egyiket szabadrúgásból lőtte – a sorfal alatt.

A kedvenc gólja
Tóthpál Zoltán:Természetesen a Valencia elleni olló, illetve a 98-as vb-ről a dánok elleni duplája, amelynek köszönhetően Brazília továbbjutott egy nagyon nehéz meccsen.

A Valencia elleni ollózós gólja
Vincze Szabolcs:Amit a 2000/2001-es szezonban lőtt a Camp Nouban a Rayo Vallecanónak. A védők nem léptek ki rá rendesen, ő pedig tizenhét méterről finoman belepöccintett a labdába, amit így szemtelenül átemelt a kint álló, és kétségbeesetten visszavetődő kapus felett. Imádom az ilyen, villámgyors helyzetfelismerésből született gólokat.

A Rayo Vallecano elleni átemelős gól 3:50-től
Lakat T. Károly:A Valenciának lőtte, a Barcelona játékosaként, 2001 tavaszán, mesterhármassá alakítva azon a találkozón mutatott remeklését. Frank de Boer előreívelt labdáját mellre vette, aztán a tizenhatoson kívülről a kapuba ollózta. Fontos gól volt, nem csak gyönyörű, a Barcelona azzal jutott be a 2001–2002-es Bajnokok Ligájába.
Bodnár Zalán:Az 1998-as vb-negyeddöntőben a dánok ellen 2-2-nél szerzett távoli találata, amellyel megnyerte csapatának a meccset.

Melyik csapatban tudtad volna elképzelni, amelyikben soha nem játszott?
Tóthpál Zoltán:Szerintem tökéletesen alakultak a dolgok számára. Mondhatnám, hogy szívesen láttam volna a Real Madridban, de Barcelona-idollként ilyet elvárni valakitől…
Vincze Szabolcs:Talán a mostani PSG-ben tudnám, de az ő korában a Barcelonánál volt a legjobb helyen, az egyetlen hiányérzetem, hogy maradhatott volna tovább is a klubnál. A rivális Real Madridnál semmiképpen nem tudtam volna elképzelni, Angliában meg még kevésbé, pedig a Manchester United állítólag szerette volna megszerezni.
Lakat T. Károly:A Manchester Unitedben. De nem csupán én, hanem Sir Alex Ferguson is, aki az ezredforduló környékén minden követ megmozgatott azért, hogy le tudja igazolni. Noha korábban nem sok brazil lett sztár a Premier League-ben (sőt…), őt nagyon megnéztem volna ott, Beckham, Roy Keane és Scholes mellett.
Bodnár Zalán:Most olyat írok, amelyben játszott, de nem tudtam volna oda elképzelni, és valóban ki is lógott a csapatból. A 2003-ban Bl-győztes Milanról van szó. Amikor 2002 nyarán Milánóba szerződött a brazil, őt tekintettem az esetleges nagy siker letéteményesének, ám az idény második felében már alig-alig játszott, nem találta a helyét sem a szerkezetben, sem az olasz ligában.
Pályafutása értékelése 10-es skálán
Tóthpál Zoltán:Csúcsidőszakában nem hiszem, hogy egy játékos kívánhat ennél többet. Kicsit talán azt sajnálom, hogy a Barcelona után még egy sor hozzá méltatlan csapatot végigjárt, talán nem is csak a játék szeretetéért, pedig erre talán nem lett volna szüksége. Megállapodhatott volna egynél, kettőnél. De így is: 10/10.
Vincze Szabolcs:Lehet, ebben nincs igazam, de én sohasem tudtam a közelmúlt legnagyobb brazil sztárjai (Romário, Ronaldo, Ronaldinho, Kaká) között emlegetni. Csak pár jó éve volt a Barcelonánál, márpedig egy világklasszis éppen azért világklasszis, mert minimum egy évtizedet végig tud futballozni a legmagasabb szinten. Nálam ő csak 10/7.
Lakat T. Károly: Kilenc és feles. De csak azért, mert a tízest nagyon kevés játékosnak „tartogatom”.
Bodnár Zalán:Azért csak 9-est adnék, mert a legtöbb dél-amerikaihoz hasonlóan időben nem tudta elnyújtani a csúcsformáját. Noha 43 éves koráig futballozott, valójában csak 1996 és 2002 között nyújtott emlékezetes játékot, a Deportivóban és a Barcelonában, utána nagyon látványos hanyatlásnak indult.