Alessandro Del Piero 1974. november 9-én született a Veneto tartományban található Coneglianóban. A Padovában nevelkedett 1988 és 1993 között, 14 meccs erejéig a felnőttcsapatban is lehetőséget kapott. A Juventus 1993-ban csapott le rá. A Padovánál és a levezetésként Ausztráliában valamint Indiában töltött rövid időszakokat leszámítva egész pályafutását a Juventusnál töltötte, 1993 és 2012 között, 19 esztendőn át. A torinói csapatnál 513 bajnoki mérkőzésen 208 gólt jegyzett. Karrierje során összesen 777 tétmeccset játszott, ezeken 316 gól fűződik a nevéhez. A Juventusszal Bajnokok Ligája-győztes (1996), háromszoros BL-döntős (1997, 1998, 2003), UEFA-kupa-döntős (1995), hatszoros olasz bajnok (1995, 1997, 1998, 2002, 2003, 2012), egyszeres Serie B-bajnok (2007), egyszeres Olasz Kupa-győztes (1995). BL-gólkirály 1998-ban, Serie A-gólkirály 2008-ban. Ebben a két esztendőben Olaszországban az Év játékosa. A válogatottban 91 mérkőzésen 27 gólt szerzett. 2006-ban világbajnok, 2000-ben Eb-ezüstérmes.
Ezek a száraz tények, de nézzük, az FFT Online szerkesztői miként emlékeznek a játékára!
Fotó: fernan74.deviantart.com
Mit jelentett számomra Alessandro Del Piero? Tóthpál Zoltán:Saját korszaka egyik legnépszerűbb, legfelkapottabb játékosát – nem véletlenül. Pazar technikája volt, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy akkoriban a Juventus volt Európa egyik legjobb és legszerethetőbb csapata. Amúgy nálam sosem volt ott az abszolút kedvencek listáján, de a tudását persze nem lehetett nem elismerni.
Vincze Szabolcs:Elsőként a klubhűséget. Nem vagyok az olasz futball nagy rajongója, de őt nagyon tiszteltem, egyrészt mert 2006-ban sem hagyta ott a Juventust, amikor a klubot a Calciopoli miatt a másodosztályba száműzték, másrészt a vele felálló Juve nemzetközi szinten is félelmetes ellenfél volt.
Lakat T. Károly:Bármennyire is fura, sokáig semmit. Persze, a világfutballt is figyelő emberként tudtam, hogy nagyszerű játékos, de eleinte azt gondoltam, mégsem egy Roberto Baggio. S mondjuk nem Gianni Rivera vagy Sandro Mazzola. Valójában akkor lettem nagy híve, amikor a Juventusnak az olasz élvonalból való kizárása után ottmaradt a csapatnál, s bár tekintélyes kérői is voltak, vállalta, hogy játszik a B-ligában. Maradt a Juvéban, maradt az Öreg Hölgynél. Aztán amikor, világbajnokként lovagi címet kapott néhány héttel a kizárás után, azt mondta: „Egy igazi lovag nem lesz hűtlen szíve hölgyéhez.” Zseniális.
Bodnár Zalán: Egyszerűen imádtam. Felbukkanásától kezdve szurkoltam neki. Megtestesítette azt a futballistatípust, amelyet a legtöbbre tartok: technikás volt, elegáns, vezéralkat, hűséges, és még jó ember is. Tudásánál csak a szerénysége volt nagyobb. Mondhatnám: hiányzott belőle minden arrogancia és gőg, vagyis nem volt egy tipikus Juve-játékos… (bocsánat)
Az első, ami eszembe jut róla
Tóthpál Zoltán:Van jó és rossz emlékem is róla: szomorúan gondolok vissza például a 2002-2003-as idényre, amikor leültette Hierrót, és gyönyörű gólt szerzett a Real Madrid elleni BL-elődöntő visszavágóján a Delle Alpiban. Aztán már szebb emlék 1997, a müncheni BL-döntő, és itt a Dortmund ellen lőtt felejthetetlen sarkazós gólja – igaz, végül nem sokat értek vele a torinóiak…
A Dortmund elleni gólja az 1997-es BL-döntőben
Vincze Szabolcs:Kicsit szomorú, hogy bármekkora zseni is volt, sosem találták meg az igazi helyét a pályán. Így is korszakos egyénisége volt az olasz és az egyetemes futballnak, de még elképzelni sem merem, mekkora lett volna, ha megtalálják az igazi posztját, ami valahol a támadó középpályás és a középcsatár között volt. Lakat T. Károly:Egy anekdota, amely szerint édesanyja nehezen törődött bele, hogy gyerekfia sokat futballozik, sőt egyenesen profi futballista akar lenni. Kitalálta, hogy Alessandróból legyen kapus, mert akkor pulóvert húzhat, s kevésbé fázik meg az esőben.
Bodnár Zalán:Hogy a Bajnokok hőskorának, a legjobb időszaknak volt számomra ikonikus alakja. Amikor még a gimis kollégium hipószagú konyhájának tévéjén néztük közösen a BL-meccseket, amelyek szerda esténként a matematika- fizika- és kémiaórák gyötrő démonai után magát az életet jelentették nekünk.
A legemlékezetesebb meccse
Tóthpál Zoltán:A Dortmund elleni BL-döntő, illetve a németek elleni vb-elődöntő 2006-ból.
Vincze Szabolcs: Nekem a 2008-09-es Bajnokok Ligája-szezon csoportkörében a Real Madrid elleni idegenbeli meccs volt Del Piero legjobb meccse, ahol két gólt is szerzett, a hazaiak pedig egyet sem. Amikor lecserélték, a Santiago Bernabéu közönsége felállva tapsolta meg, márpedig a Real Madrid stadionjában nem sokan, emlékeim szerint rajta kívül csak Maradona, Ronaldinho és Totti kapott álló ovációt.
Lakat T. Károly:Számomra a 2006-os világbajnokság elődöntője, pedig a németek ellen csak csereként szállt be. De ő lőtte a döntőbe jutást bebiztosító, második olasz gólt, pedig akkor talán már túljárt pályafutása csúcsán. Persze, lehet, hogy ő inkább a döntőt választaná, azzal vált valóra az álma, világbajnok lett.
Bodnár Zalán: Az 1998-as BL-elődöntő első, 4-1-es Juventus-Monaco meccse, amelyen mesterhármast szerzett (egy gólt szabadrúgásból, kettőt tizenegyesből szerzett), majd adott egy gólpasszt Zidane-nak is.
A kedvenc gólja
Tóthpál Zoltán:Naná, hogy a Dortmund elleni sarkazás.
Vincze Szabolcs:Nekem kettő is van, az egyik az 1997-es Bajnokok Ligája döntőben szerzett sarkazós gólja, bár a meccset végül elveszítették 3-1-re a Borussia Dortmund ellen. A másik szintén sarokkal született, méghozzá a 2002-es torinói derbin. Mindkettő zseniális labdaérintésből született, és nem szeretem azt a jelzőt egy gólra, hogy pimasz, de ez a kettő tényleg pimasz volt.
A Torino elleni sarkazás
Lakat T. Károly:Nem szép dolog elvesztett meccset idézni, amikor annyit megnyert. Mégis, az 1997-es BL-döntőben a Borussia Dortmundnak rúgott, illetve sarkalt gólját választom. Mestermunka volt. Olyan, amilyet csak a legnagyobbak tudnak…
Bodnár Zalán: Kettő is van, és mindkettőt a Real Madrid ellen szerezte a BL-ben. Az első az 1996-os negyeddöntő visszavágóján esett: a madridi 1-0-s vereség után a Juve az akkor 21 éves Del Piero szabadrúgásával egyenlítette ki a párharc állását. Aztán Padovano góljával a Juve jutott tovább, és végül a trófeát is megnyerte. A másik a 2003-as elődöntő visszavágóján született, ez látható itt alant.
Melyik csapatban tudtad volna elképzelni, amelyikben soha nem játszott?
Tóthpál Zoltán:Játszhatott volna az összes olasz nagycsapatban, és olyan technikája volt, hogy azzal Spanyolországban is megállta volna a helyét akár a Real Madridnál, akár a Barcelonánál. De azt mondom, tökéletes helyen volt a Juventusnál. Rá volt szabva az a zebracsíkos fekete-fehér trikó.
Vincze Szabolcs:Furcsa, de Alessandro Del Piero neve nekem az évek alatt annyira összefonódott a Juventusszal, hogy semmilyen más csapatban nem tudtam volna elképzelni. Hosszú éveken át ő maga volt a Juventus.
Lakat T. Károly: Aligha valamelyik angolban. Inkább spanyolban, mondjuk a Real Madrid galaktikusai között. Nyilván bármelyik olasz csapatba befért volna, de tiszteletben tartom, hogy miután a Juventushoz került, az országon belül nem akart váltani. A régiek közül? Menjünk csak vissza a nyolcvanas évekbe. Rossi mögött a Del Piero, Boniek, Platini sor „nézhető” lett volna.
Bodnár Zalán: Amikor Filippo Inzaghi átment a Milanba, megnéztem volna a Del Piero, Inzaghi csatárkettőst vörös-feketében. Mögöttük Pirlóval és Seedorffal… De így volt ez a legjobb, hogy hűséges maradt a Juvéhoz.
Inzaghi és Del Piero útja 2001-ben vált el
Pályafutása értékelése 10-es skálán
Tóthpál Zoltán:Világbajnok, BL-győztes, sokszoros olasz bajnok. Azt hiszem, ennél több nem volt benne. 10/9.
Vincze Szabolcs:Kilenc és felest adnék neki (mint sokan a posztját is meghatározták, a 9-es és a 10-es között), mert kihozta a karrierjéből, amit lehetett, nyert olasz bajnokságot, kupát, Bajnokok Ligáját, az olasz válogatottal pedig világbajnokságot (2006) és pár perc híján egy Európa-bajnokságot is 2000-ben. Pályafutása végén pedig már csak levezetni ment Ausztráliába.
Lakat T. Károly:Kilences. Ennyi mindenképpen jár egy futballistának, akinél senki nem lőtt több gólt a Juventusban, akinél senki nem lőtt több szabadrúgásgólt az olasz élvonalban, aki olasz rekorder azzal, hogy tizenhét (!) szezonjában szerzett legalább tíz bajnoki gólt. Mit csinálhatott volna még?…
Bodnár Zalán: 9.5. Csak azért nem 10-es, mert évekig nem tudtam neki megbocsátani, hogy Totti két remek indítása után mindkét ziccerét elhibázta a 2000-es Eb-döntőben, 1-0-s állásnál. Így az Eb-aranyérem kimaradt a gyűjteményéből. Minden mást azonban megnyert, és ma már úgy látom: azt amit Rotterdamban elszúrt, hat évvel később Dortmundban jóvátette. És talán anélkül az Eb-döntős dráma nélkül nem lett volna olasz arany a 2006-os vb-n sem.
A sorozat korábbi részei:
1. rész: Dennis Bergkamp
2. rész: Roberto Baggio
3. rész: Davor Suker
4. rész: Gabriel Batistuta
5. rész: Roberto Carlos
6. rész: Alan Shearer
