Régi kedvenceink (6. rész): Alan Shearer

Alan Shearer 1970. auguzstus 13-án született a Newcastle-hoz tartozó Gosforthban. Úgy lett az angol futball legendája, hogy sohasem játszott nagycsapatban. A Southamptonban nevelkedett, ott is mutatkozott be a felnőttek között 1988-ban. 1992-ig maradt, akkor a Blackburn játékosa lett, amellyle máig felfoghatatlan sikert elérve, 1995-ben a Premier League bajnoka lett, és a bajnokság gólkirálya. Gólkirályi címét a következő két évben is megvédte. Birminghamből 1996-ban távozott, hogy pályafutása utolsó évtizedét (1996-2006) szülővárosa, a Newcastle csapatában töltse. A Szarkákkak 1997-ben a bajnokságban, 1998-ban és 1999-ben az FA-kupában lett ezüstérmes, de semmilyen címet nem nyert az együttessel. A Premier League-ben 559 meccsen 283 gólt szerzett. A világhírnév a hazai rendezésű 1996-os Eb-n találta meg, ahol öt góljával gólkirály lett, csapata azonban az elődöntőben kikapott a németektől, máig fájó seb ez neki. A válogatottban 63 meccs jutott neki, ezeken 30 gólt szerzett.
Ezek a száraz tények, de nézzük, az FFT Online szerkesztői miként emlékeznek a játékára!
Mit jelentett számomra Alan Shearer?
Tóthpál Zoltán:Koromnál fogva csak a Newcastle-ben és az angol válogatottban láthattam játszani, de az egyik kedvenc góllövőm volt. Pedig akkoriban még jobbnál jobb csatárok közül lehetett válogatni.
Vincze Szabolcs:A gólokat. Kevés olyan játékos volt, akitől ennyire tartottam volt, ha a kedvenc angol csapatom ellen játszott, és tőle mindig várni lehetett legalább egy gólt. Ezért mindig úgy ültem le a Newcastle United elleni meccsekre szurkolni, hogy két gólt kell szerezni, mert náluk ott van Shearer. Nagyon kevés alkalommal cáfolt meg…

Lakat T. Károly:Mondjam azt, hogy a régi idők visszatértét? Legalábbis abból a szempontból, hogy hajdanán volt itthon valamiféle mítosza az angol labdarúgásnak, s ezt még az Aranycsapat által a Háromoroszlánosokra mért két nagy vereség, vagy Alberték chilei diadala sem nagyon csorbította. Létezett itthon az „angol típusú” center képe, aki középcsatárként a csapat legeredményesebb játékosa, sikerének alapja pedig nagy fizikai ereje. Aztán valahogy úgy alakult, hogy a hatvanas évek közepétől kezdve a leggólerősebb angol támadók, s ebbe beleértem Jimmy Greavestől Bobby Charltonon Bryan Robsonon, vagy aztán Gary Linekeren át, tényleg a legjobbakat, nem klasszikus angol típusú centerek voltak. (Mi több, többen nem is centerek.) Shearer igen.
Bodnár Zalán: Úgy igazából semmit. Amikor jó volt a Premier League-ben, akkor idehaza még nem láthattuk a meccseket, csak néhány összefoglalót csíphettünk el, a vb-ken, Eb-ken meg mindig az angolok ellen szurkoltam. Különösen "haragudtam" rá az 1996-os Eb-n, mert akkor még a hollandoknak drukkoltam, és kivégezte őket. Alapvetően eléggé egysíkú, tipikus angol játékosnak gondoltam mindig is, de mára azért némileg átértékeltem, látva korunk nevetséges angol csatárait. Azért jó érzés visszagondolni rá, mert megelevenedik az a korszak, amelyben játszott.


Az első, ami eszembe jut róla
TPZ:Mondhatnám azt, hogy a rengeteg akciógól, amit pályafutása során szerzett, mégis Shearer védjegye nálam a hibátlan 11-esek. Nem emlékszem, hogy pályafutása során hibázott volna a tizenegyespontról, pedig általában sok kockázatot vállalva, magasan, a felső sarok irányába lőtte a labdát. Nagyon pontosan célzott, maga volt a határozottság. Ha a mai angol játékosokat könnyű elbizonytalanítani, őt bizony lehetetlen volt.
VSz:Sajnos az első gondolatom Alan Shearerről nem feltétlenül jó: ilyen istenáldotta tehetséggel, amilyen soha azelőtt nem volt senkinek a Premier League-ben (a gólérzékenység, a technika, a megbízhatóság és klubhűség ilyen precíz keveréke), soha nem tudott semmi kiemelkedőt elérni. Rendben, ő a PL örökös gólkirálya, de lássuk be, az emberek nem erre emlékeznek, hanem a trófeákra. Azok pedig rendre elmaradtak.
LTK:Talán az a mozdulat, amivel, kezét feltartva, a gólját ünnepli. Volt bőven belőle, tekintve, hogy senki sem szerzett nála többet a Premier League történetében. De nekem az is beugrott, hogy hajdanán, alig több mint húsz évvel ezelőtt, a világ legdrágább játékosa lett, amikor a Blackburn Roverstől a Newcastle Unitedhez igazolt. Talán nem a klubváltás ténye a lényeg, hanem a világcsúcs-összeg: 15 millió font. Ma ennyiért egy közepes európai játékost is alig kapni.
BZ: Nekem is a szolid, mégis elegáns gólöröme, a felfelé mutató mutatóujj vagy szimplán csak széttárt ujjakkal feltett tenyér. Kicsit úgy festett ilyenkor, mintha púpos lenne, mégis nagyon méltóságteljes volt. Semmi gusztustalan koreográfiának nem volt a híve, mint amiket a mai gólörömöknél látni.

A legemlékezetesebb meccse
TPZ:Pályafutása első szakaszában sajnos még nem láthattam játszani, így onnan nem tudok választani: legyen mondjuk az 1998-as vb-ről az argentinok elleni találkozó, onnan több szép momentuma is megragadt bennem.
VSz: Számomra egyértelműen a Ferencváros-Newcastle United UEFA-kupa összecsapás volt a legemlékezetesebb 1996-ban, de bevallom, nem is feltétlenül miatta. A meccs ahhoz képest, hogy a vendégeket mennyire esélyesebbnek tartotta mindenki, teljesen nyílt volt, a Fradi 2-0-ra is vezetett, éppen Shearer rúgta az egyenlítő gólt, aztán Lisztes Krisztián találatával mégis a zöld-fehérek nyertek. A visszavágón aztán egy sima négy-nullal lerendezték a párbajt az angolok.
LTK: A hangulat miatt az 1996-os Európa-bajnokságról az Anglia–Skócia mérkőzés, amelyet Venables csapata megnyert 2-0-ra. Volt szerencsém a Wembleyben, a helyszínen nézni a mérkőzést, talán sokaknak Gascoigne gólja miatt maradt emlékezetes, de én állítom, Shearer a legnagyobb középcsatárokhoz méltó játékot nyújtott. Talán nem felesleges megemlítenem, ő lett a végén a torna gólkirálya.

BZ: A hollandok elleni csoportmeccs az 1996-os Eb-ről. 4-1-re nyertek az angolok, bosszút álltak az 1988-as Eb 1-3-as csoportmeccséért, Shearer szerezte az első és a harmadik gólt.
A kedvenc gólja
TPZ:Már pályafutása végéhez közeledve, 2002-ben egy angol bajnokin kapásból bődületes nagy gólt lőtt az Everton kapujába. De ahogy fentebb már írtam, néhány nehéz helyzetben értékesített 11-est is választhatnék, merthogy neki sosem remegett meg a lába.

VSz: Az a kapásgól, amit 2001 novemerében lőtt az Aston Villának, Rob Lee negyven méteres átívelése után. Peter Schmeichel, az ellenfél földbe gyökerezett kapusa csak nézte, ahogy a passz átszáll a védőn, aztán a lövés után rajta is, egyenesen be a hosszú felsőbe. Kevesen képesek ilyen szépen kivitelezett gólt szerezni.
LTK:Az említett Eb-n, a hollandok ellen is szerzett egy szépet, de ott nagyon kijátszották neki Gazzáék a helyzetet. Sok olyan gólt rúgott, amelynél megcsillantotta remek rúgótechnikáját, egy ilyet említenék, 2002-ben az Evertonnak ágyúzta, jóval a tizenhatos vonalán kívülről, a felső sarokba.
BZ: A hollandok lőtt második gólja az 1996-os Eb-n. Az eksztázis volt a Wembleyben, az angoloknak nagyon régóta fájt már a foguk a hollandokra. De arról az Eb-ről minden egyes góljára élénken emlékszem.

Melyik csapatban tudtad volna elképzelni, amelyikben soha nem játszott?
TPZ:Bár a Newcastle-nál klubikon lett, mindig sajnáltam, hogy egy-két szinttel feljebb sosem próbálta ki magát. Mondjuk a Manchester Unitedben, a Chelsea-ben, vagy az Arsenalban biztosan el tudtam volna képzelni. Anglián kívül viszont valamiért már nem igazán.
VSz:Manchester United. Néha, amikor régi menedzserjátékokkal játszom, gyakran megveszem Shearert a csapatba, és együtt játszatom Éric Cantonával. Elképesztő páros lettek volna. Vele a Manchester United még többször nyerte volna meg a PL-t.
LTK:Leszek annyira gonosz, hogy azt feleljem, a Manchester Unitedben. Sir Alex kevés játékos megszerzésén fáradozott annyit sikertelenül, mint éppen Shearerén. Természetesen fénykorában bármelyik angol csapatban tárt karokkal várták volna, de engem az is érdekelne, ha valami csoda folytán választ lehetne rá kapni, hogy hogyan illeszkedett volna be egy, a stílusának talán kevésbé megfelelő angol vagy olasz sztárcsapatba. Még valami, ha már Sir Alexet és a Man Unitedet emlegettem: 1999-ben, Barcelonában, a Bayern München ellen nyerték meg az utolsó pillanatokban a Bajnokok Ligáját. A bajoroknál akkor Carsten Jancker játszott centert, nála Shearer tízszer jobb volt. Lehet, ha Shearer játszik, Lothar Matthäus nem zárja a pályafutását BL-siker nélkül.
BZ: Anglián kívül máshol nem igazán, de a Liverpoolban Owennel jó kis párost alkothattak volna. Ha a Vörösök megveszik, aligha kéne 1989 óta várniuk egy újabb bajnoki címre. Bár a Newcastle-ben játszottak együtt, ott kevés jó csapattárs volt ahhoz, hogy valamit nyerjenek is.

Pályafutása értékelése 10-es skálán
TPZ:Nem rajta múlott, de egy a mostaninál sokkal erősebb angol válogatottal nem nyert semmit, és klubszinten, a nemzetközi kupákban sem tette le a névjegyét. De ettől még egy igazi, régi vágású gólvágó volt, akit kedveltem. 10/7.
VSz: 8-ast adnék neki, és azért csak ennyit, mert hiába ő a mai napi a Premier League valaha volt legjobb gólszerzője, tíz éven keresztül nem tudta sikerre vinni kedvenc csapatát, a Newcastle Unitedet, egyetlen bajnoki címe van csak, az is a Blackburn Roversszel még 1995-ből.
LTK:Elismerem a gólképességét, nem kaptam fel a fejem 1996-ban, hogy a világ harmadik legjobb játékosának tartották, de futballtörténelmi léptékkel, minden kor, minden játékosát figyelembe véve nyolcasnál nem lehet több. Mert akkor mit adnék Stanley Matthewsnak, Duncan Edwardsnak, Jimmy Greavesnek, Bobby Charltonnak, George Bestnek, Denis Law-nak, Kevin Keegannek, vagy Gary Linekernek? S akkor még csak brit csatárokat soroltam…
BZ: A 8-ast én is helytállónak gondolom. Egyetlen góllal kellett volna többet szereznie, hogy felkerüljön a magasabb polcra. A németek elleni '96-os Eb-elődöntőben… Mert akkor a Wembleyben, a királynő előtt játszhatott volna Eb-döntőt.

A sorozat korábbi részei:
1 rész: Dennis Bergkamp
2. rész: Roberto Baggio
3. rész: Davor Suker
4. Gabriel Batistuta
5. Roberto Carlos