Régi kedvenceink (3. rész): Davor Suker

---

---

Davor Suker Eszéken született 1968. január 1-jén, a város futballcsapatánál töltötte ifjú éveit is, már csak 21 évesen került a Dinamo Zágrebhez. Európai hírnévre a Sevillában tett szert, ahol 1991 és 1996 között futballozott. A világhírnév viszont ezután következett el, a Real Madridnál (1996-1999) – főszerepe volt abban, hogy 1998-ban – 32 év után – újra BEK/BL-győztessé váljon a királyi klub. Harminc fölött az Arsenalban (1999-2000), a West Ham Unitedben (2000-2001) és az 1860 Münchenben (2001-2003) inkább már csak levezetett. A jugoszláv válogatottban két, a horvátban 69 alkalommal kapott szerepet; utóbbiban 45 gólt termelt. Ebből hatot az 1998-as franciaországi vb-n, ahol gólkirály lett, csapata pedig óriási meglepetésre bronzérmes.
Ezek a száraz tények, de nézzük, az FFT Online szerkesztői miként emlékeznek a játékára!
Mit jelentett számomra Davor Suker?
Tóthpál Zoltán:Nem túlzás, hogy az egyik olyan játékos, aki miatt a 90-es évek közepén megszerettem ezt a sportágat, pedig akkoriban még tucatszámra szerepeltek a mezőnyben klasszis csatárok, nem úgy, mint manapság. Nekem mégis ő volt az egyik nagy kedvencem, szerettem a könnyed mozgását, az intelligens játékát, és hogy egy végtelenül szimpatikus, szerény játékos volt.
Vámos Tamás:A délszláv sportolókra mindig is jellemző volt a jó értelemben vett nacionalizmus, amely természetesen az elmúlt évtizedekben lejátszódó politikai és egyéb eseményekre is visszavezethető. Davor Suker egyszerre volt jó értelemben vett „mosolygós gyilkos” és egyszerre a futball művésze, ezért is szerettem a játékát.
Lakat T. Károly:Az őserőt, aki emellett kiváló technikai képzettséggel is rendelkezett. Meg egy kicsit a lehetetlen lehetségessé válását: a kilencvenes években valaki, aki csupán 30 kilométernyire született a magyar határtól, világklasszissá, Maradona csapattársává, vb-gólkirállyá nőhette ki magát. Most írjam, hogy szerencséje volt azzal, hogy Eszékre született, s nem egy félórányi autóútttal északabbra?
Bodnár Zalán: Dac és finomság keveredett benne, technikailag és mentálisan is tökéletes játékos volt. Igazi közép-kelet-európai hérosz, Hagihoz, Sztojcskovhoz, Nedvedhez hasonlítható a regionális jelentősége. Borzalmasan sajnálom, hogy a soha életében egy meccsen két gólt nem szerző Thuram belerondított abba, hogy vb-döntőt játszhasson Párizsban.

Az első, ami eszembe jut róla
T. Z.:Mindenekelőtt a rengeteg gól, amit pályafutása során szerzett a Real Madridban és a horvát válogatottban, aztán az, hogy legendás magabiztossággal értékesítette a büntetőket, amelyek előtt mindig megmérte a pulzusát. A különleges arcszerkezet is egyedivé tette őt, egy kicsit olyan volt, mintha mindig mosolyogna.
V. T.: Az 1998-as világbajnokság nagy menetelése, a bronzérem, amely Suker pályafutásának jutalomjátéka volt. S nem csak a gólkirályi cím, hanem amiatt is, mert a Bilic-Prosinecki-Suker tengelyre épülő horvát válogatott valóban közönségszórakoztató futballt játszott!
LTK: Az, hogy már a horvát szövetség elnökeként milyen barátságos volt itt, Budapesten. De rögtön utána futballjelenetek, vagy az a csapat, amelyikkel éppen harminc éve megnyerte a junior-világbajnokságot Chilében. Prosinecki, Boban, Mijatovic, Suker együtt!

Suker Csányi Sándor MLSZ-elnökkel a budapesti UEFA-kongresszuson
B. Z.: Knézy Jenő, ahogy diadalmasan sorolja az 1998-as világbajnokságon: "Davor Suker Jamaica, Japán, Románia és Németország után beveszi a franciák kapuját is!" Majd pár nappal később ugyanezt elmondja, ugyanezzel a hangsúllyal, de már hozzáteszi a hollandokat is a sor végéhez.
A legemlékezetesebb meccse
T. Z.:Az 1998-as világbajnokságról majdhogynem az összes meccsét mondhatnám, de legyen mondjuk a negyeddöntő, amikor a horvátok három nullával hazaküldték az „öregecske” németeket, Suker pedig csapata harmadik gólját lőtte.

V. T.: Honnan is választhatnék máshonnan, mint az 1998-as vb-ről?! Természetesen a bronzmeccs! Ebben a kilencven percben benne volt, ami miatt a világbajnokság alatt fokozatosan szeretett bele az ember Sukerékbe: küzdeni tudás, örömfutball, igazi csapatmunka – megspékelve „azzal” a Davor-találattal…

LTK:Egy ilyen klasszisnak sok volt. Rengeteget megnyert közülük, de én egy vesztest választok: az 1998-as vb-elődöntőt, ahol vezetést szerzett a nagy esélyes és nagyon magabiztos franciák ellen. Ha Lilian Thuram nem fogja ki élete napját, talán a horvátok jutnak a döntőbe.
B. Z.: Zolihoz hasonlóan én is a németek elleni 1998-as vb-negyeddöntőt mondom, amelyen ő vitte be a kegyelemdöfést azoknak a németnek, akik ellen két évvel korábban az Eb-negyeddöntőben – amelyen egyébként Suker szintén betalált – meglehetősen vitatható góllal estek ki a horvátok. A sors itt szolgáltatott elégtételt.
A kedvenc gólja
T. Z.: Klubszinten a Barcelonának lőtt gólja a Real Madrid színeiben 1996-ból, a válogatottban pedig – a fentebb már említett németek elleni gólon kívül – a hollandok elleni 98-as vb-bronzmeccsen szerzett találata a személyes nagy kedvenc.
V. T.:Az a bizonyos második gól a bronzmeccsen. Az 1-0-s horvát vezetés után egyenlítő hollandok továbbra is óriási nyomás alatt tartották Drazen Ladic „ladikját”, ezért a horvátok csak szórványos ellentámadásokra voltak képesek. Egy ilyen során a holland tizenhatos előtt Asanovic gurította középre a labdát, ezt Soldo kinyomta a bal oldalon felfutó Suker, aki állítás nélkül a hosszú sarokba lőtt!
LTK: Az egyik leglátványosabb az Arsenal mezében a Sunderlandnek lőtt gólja 2000 elejéről. De nekem a nagy kedvencem, amit a dánoknak, illetve Peter Schmeichelnek löbbölt az angliai Európa-bajnokságon.

Davor Suker goal vs Denmark ofrecido por footbie.com
B. Z.: Nem kérdés, hogy a "hulló falevél" a dánok ellen az 1996-os Eb-ről.
Melyik csapatban tudtad volna elképzelni, amelyben soha nem játszott?
T. Z.:Inkább azt mondanám, hogy szerettem volna, ha még többet, vagy még tovább játszik a Real Madridban. Raúl, Morientes és Mijatovics mellett nem becsülték meg eléggé. Amúgy pedig a világ bármely csapatában alapember lett volna – talán nem véletlen, hogy pont a Madridban nem volt mindig az.
V. T.: Davor Suker 1996 és 1999 között játszott a Real Madridban, míg a „nagy generáció” másik tagja, Robert Proszinecski 1991 és 1994 között viselte a "blancók" mezét. Ha ez a két zseni együtt nyomhatta volna Madridban…
LTK:Sokszor balszélsőt játszott, de közel sem volt klasszikus balszélső, így kivételesem inkább az utóbbi harminc év csapataiból választok. Mondjuk az Arrigo Sacchi-féle Milant, ahol a pazar védelem, és a nagyon erős középpályás sor elé, Gullit és Van Basten mellé nagyon el tudtam volna képzelni. Pont az övé volt ott a hiányposzt.
B. Z.: Leginkább azt sajnálom, hogy Jugoszlávia felbomlott épp akkor, amikor egy elképesztően tehetséges generáció akár világbajnokká is válhatott volna akár 1994-ben, akár 1998-ban. Néha álmaimban elképzelem azt a csapatot, amelyben együtt játszik Suker, Mijatovics, Sztojkovics, Szavicsevics, Pancsev, Prosinecki, Boban, Mihajlovics, Bilic, Asanovic…

Suker és Mijatovic együtt nyert BL-t a Reallal, de közösen Jugoszláviát is a csúcsra vezethették volna
Pályafutása értékelése 10-es skálán
T. Z.:Nyert bajnokságot, Bajnokok Ligáját, maradandót alkotott a válogatottal, és az Aranylabdához sem sok hiányzott. Mindig is elfogult voltam vele, és mivel pályafutást kell értékelni, nem kvalitást, így 10/10.
V. T.:Egyértelműen kihozta a maximumot a pályafutásából, és csupán azért nem 10/10-es, mert azt csak a zseniknek szokás adni. Suker is az volt – de „csak” bajnokságot, Bajnokok Ligáját és vb-bronzérmet nyert. 10/9.
LTK: Tízes, ha azt nézzük, mit hozott ki magából, honnan indult. Mégis csak játszott a Sevillában, a Real Madridban, az Arsenalban, a West Hamben és az 1860 Münchenben is. Ha futballtörténelmi léptékkel nézzük, amelyben Pelé, Di Stéfano, Maradona vagy Ronaldo a tízes, akkor hetes.
B. Z.: Fájdalom, hogy mindössze három tartalmas évbe sűrűsödtek össze a sikerei, 1996 előtt és 1998 után nem sok nagy tettet vitt véghez. Igaz, sokkal több ragyogó év még Maradonának, Van Bastennek vagy Baggiónak sem jutott (ezért is egészen különleges Cristiano Ronaldo és Messi pályafutása, mert már egy évtizede nem hanyatlik, igaz, a trónkövetelők is hiánycikknek számítanak). A válogatottnál túlteljesített, klubszinten többet is nyerhetett volna, ha ambiciózusabb. 10/9.

A korábbi részek:
1. rész:Dennis Bergkamp
2. rész:Roberto Baggio