Régi kedvenceink (1.rész): Dennis Bergkamp

---

---

Dennis Bergkamp 1969-ben született Amszterdamban. Futballozott az Ajaxban, amelyben 1986 és 1993 között 208 bajnoki meccsen 116 gólt szerzett, majd az olasz Interben (1993-95, 68/21) és az angol Arsenalban (1995-2006, 393/106). A holland válogatottban 1990 és 2000 között 79 meccsen lépett pályára, 37 gólt szerezve. Az Ajaxszal egy bajnoki címet (1990), egy KEK-serleget (1987), egy UEFA-kupát (1992) nyert, az Interrel szintén UEFA-kupát (1994), az Arsenallal három bajnoki címet (1998, 2002, 2004) és négy FA-kupát (1998, 2002, 2003, 2005). A válogatottal a legnagyobb sikere az 1992-es és 2000-es Eb-bronzérem, valamint az 1998-as vb-negyedik hely.
Ezek a száraz tények, de nézzük, az FFT Online szerkesztői miként emlékeznek a játékára!
Mit jelentett számomra Dennis Bergkamp?
Tóthpál Zoltán: Az egyik legfinomabb, legelegánsabb játékos, akit valaha láttam játszani. És ez nagy szó, mert Bergkamp még a futball romantikus időszakában tudott kiemelkedő lenni, amikor még nem két-három hozzá hasonló képességű játékos volt a mezőnyben, hanem legalább tíz. Ha csak megnézzük, hogy fénykorában milyen stílusban futballozott a holland válogatott vagy az Arsenal, és játékával milyen hatással tudott lenni a csapatára, akkor azt mondhatjuk, hogy vitán felül, a korszak egyik legjobbja volt.
Vámos Tamás:Amíg olyan fiatal voltam, hogy koroszályom tagjai aktív labdarúgóként szerepeltek a világ futballszínpadán, érthető módon, az átlagosnál nagyobb szimpátiával figyeltem őket. Bergkamp is az 1969-ben születettek táborát erősíti. Számomra az intelligens futballisták egyik mintapéldánya ő.
Bodnár Zalán:Féltékenyen fogadtam felbukkanását a futball világtérképén, mert az 1992-es Eb előtt azt írták róla mindenhol, hogy ő lesz az új Marco van Basten, márpedig én Marco van Bastenből csakis az eredetit akartam, senki mást. De amint a svédországi torna első meccsén az ő góljával nyert Hollandia 1-0-ra Skócia ellen, egyből megkedveltem, és aztán persze kiderült: nemhogy jól elfért egymás mellett a pályán Bergkamp és Van Basten, de a szőke csatár csúcsformája épp azokra az évekre esett, amikor Van Basten sérülése miatt már kénytelen volt idő előtt visszavonulni.

Az első, ami eszembe jut róla:
T. Z.:Futballszempontból az argentinoknak lőtt feledhetetlen gólja az 1998-as franciaországi világbajnokságon. Amúgy pedig a közismert tény, hogy megszállottan félt a repülőutaktól.
V. T.: Balga módon nem egy látványos csel vagy egy remekbeszabot gól (pedig volt belőlük elég) jut eszembe, hanem egy emberi, mégis talán érthetetlen epizód: hogy mániákusan félt a repüléstől (ez természetesen visszavonulása óta sem változott meg). Bárhová utazott ugyanis a holland válogatott vagy éppen az Arsenal, ő kocsiba pattant és autópályán nyomta le a többszáz kilométert. Így még nagyobb elismerés, hogy ez a plusz „terhelés” egyáltalán nem játszott meg a játékán. Hirtelen egyébként még egy labdarúgó jut eszembe, akinek fóbiája volt a repülés: bizonyos Tom Lund. A kiváló norvég középpályás a magyar szurkolók számára sem teljesen ismeretlen: 1981. október 31-én az ő remek szabadrúgásával egyenlítettek az északiak a Népstadionban, végül aztán csak legyűrtük őket, ami zöld jelzés volt számunka a spanyolországi világbajnokságra. De visszatérve Bergkampra: a repüléstől való félelme (mint azt önéletrajzi könyvében is megírta), bajnoki mérkőzésén jelentkezett elsőként: "Borzasztó érzés kerített hatalmába, roppant ideges lettem, szinte egyik pillanatról a másikra eldöntöttem, nem ülök többé repülőgépre. Mérkőzések közben is sokszor az eget szemléltem, néha többet néztem fel, mint amennyit a pályára. Mérkőzések közben is gyakran a hazaúttal voltam elfoglalva, ez az érzés maga volt a pokol. Utána egyszerűen nem ültem többé repülőgépre. Soha.” Nem véletlenül ragasztották rá a "nem repülő hollandi" becenevet.
B. Z.:Bárcsak lenne ma a világon egy ilyen elegáns futballista. Csak egyetlen egy…

Nem repült, de sokszor szárnyalt (Wim Jonkkal az Interben)
A legemlékezetesebb meccse
T. Z.: A holland-argentin vb-negyeddöntő az 1998-as franciaországi vb-ről, amelyet 2-1-re nyertek az ő 90. percben szerzett góljával a hollandok.

V. T.: Nem lehet mást mondani, mint az 1998-as holland-argentint.Már csak azért is az ember eszébe jut az a meccs, mert nem kizárólag a futballról szólt, hiszen a nagy tét miatt rengeteg volt a szabálytalanság, sárga lapok és kiállítás is színesítette. Bergkamp emberi nagyságát és klasszisát bizonyítja: ahogy az egész világbajnokságon, úgy ezen a találkozón is csak a játékkal foglalkozott, és akkor választott extraklasszis megoldást, amikor arra a legnagyobb szükség volt – és az ellenfél már nem tudott egyenlíteni…
B. Z.: Nekem az 1994-es brazil-holland vb-negyeddöntő, amelyen először láttam, hogy képes vezérré válni. A Van Basten és Gullit nélküli csapatban, 0-2-nél mesteri góllal szépített, majd azonnal belehajszolta csapatát az egyenlítésbe is. Más kérdés, hogy aztán a brazilok nyertek 3-2-re.

A kedvenc gólja
T. Z.: Az Argentínának lőtt gólja.
V. T.: Csatlakozom Zolihoz.

B.Z.: A legfontosabb nyilván az Argentína elleni volt, a legszebb viszont ez, amit a Newcastle ellen szerzett:

Vagy ez:

Melyik csapatban tudtad volna elképzelni, amelyben soha nem játszott?
T. Z.:Akkoriban a Barcelonában divatos volt a holland vonal, és mivel Bergkamp kétségkívül az egyik legjobb holland volt, nos, emiatt a Barcában el tudtam volna képzelni. Gondoljunk csak bele: Rivaldo, Bergkamp, Figo egy csapatban…

V.T.: Bergkmap a légiós évei alatt az Interben és az Arsenalban játszott, de hol máshol tudná őt még elképzelni az ember, mint a '80-as évek klasszikus Milanjában, annál is inkább, mert ez idő tájt honfitársai (Van Basten, Gullit, Rijkaard) vitték a prímet a lombard klubban. Abban az időben ugyan csak három légiós léphetett pályára az olasz bajnokságban egy csapatban, de valahogy biztosan meg lehetett volna oldani, hogy ott legyen ő is. Ha másként nem, csereként. Számára is biztosan nagy megtiszteltetés lett volna…
B. Z.: Inkább én azt mondom, melyikben nem tudtam volna elképzelni: az Arsenalban! A '90-es évek közepén az olasz bajnokságnak nem volt párja a világon, míg a Premier League csak éledezett. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy ilyen klasszis othagyja a San Sirót a Highburyért. Aztán aligha bánta meg, de inkább Wenger örülhet a döntésének igazán, mert Bergkamp nélkül nem biztos, hogy az évtized végéig kihúzta volna a kispadon…
Pályafutása értékelése 10-es skálán
T. Z.:Ahogy fentebb említettem, akkoriban még jó pár hozzá hasonló kiemelkedő képességű játékos futballozott a világon, nem úgy, mint manapság. Aranylabdát csak a konkurencia miatt nem kapott. Sajnálom, hogy a válogatottal nem jött neki össze egy Eb- vagy egy vb-cím, nem sokon múlott. 10/9.
V. T.: 10/8.
B. Z.: Ha három-négy évvel korábban született volna, simán Európa-bajnok lehetne, mert az 1988-as holland csapatba befért volna, mondjuk Wim Kieft helyére. Igaz, Kieft nélkül meg a csoportból nem jutott volna tovább a későbbi tornagyőztes… Mindig benne volt a levegőben, hogy nyer valami nagyot a válogatottal, de a sors nem úgy akarta: 1992-ben, 1996-ban, 1998-ban és 2000-ben is tizenegyespárbajban esett ki Hollandia az aktuális Eb-ről vagy vb-ről. Az Internél rossz időszakban volt, a klubkarrierje azonban kiteljesedett az Arsenalnál. 10/8.5

A 2000-es, félig hazai rendezésű Eb-n révbe érhetett volna az Oranjével, de az elődöntőben Cannavaróék az útját állták