"Campeones, Campeones!"
"Öregem, ezt a gyereket nem győzöm csodálni. Mindenütt ott van, szerel, cselez, megtartja a labdát, ha kell, precízen indít, és annyit fut nyolcvan percben, mint egy felnőtt kilencven perc alatt. Két éven belül a Primera Divisiónban fog játszani!"
Nem akárki ömlengett ekképpen a 6. Puskás-Suzuki Kupa második félidejében, és nem akárkiről: Tóth Zele József, az Atlético Madrid egykori játékosa, majd a Real Madrid korosztályos csapatainak edzője, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Kubala László testi-lelki jóbarátja, aki ezúttal is tiszteletbeli csapatvezetőként kísérte a királyi klub fiataljait. És akit halálra dicsért, az Aleix Febas Pérez, a hófehérek 20-asa, a torna MVP-je, a csapat szíve, lelke.
Aleix (balra) a csapatvezetővel, Chema Marínnal és José Ángel Blancóval
Aleix – ezen a néven szerepel a 17 éves, apró termetű, jobblábas varázsló. Ha valaki emlékszik még Clodoaldóra, az 1970-es mexikói világbajnokság brazil középpályására – na, ő hozta ki így négy rátámadó ellenfél gyűrűjéből a labdát.
Nos, Aleix – aki, horribile dictu, katalán, Lleida városából származik! – csak egyike annak a négy-öt reálos srácnak, akiből két-három éven belül – erre letesszük a nagyesküt – Primera División-játékos lesz. Azaz, kivételesen tehetséges ez az 1996-os eresztés, Aleix mellett ott van még a brazil jobbszélső (esetenként balszélső) Jean Carlos Silva Rocha (7), a döntőbeli második gól szerzője, az ördöngös cselgép, aztán a 8-as, az elegáns bombázó, a kelleténél rendre eggyel többet cselező Francisco Pérez, azaz Fran Pérez, aki Tóth Zele urat egykori játékosára, a fiatal Michelre emlékeztette. Vagy Sergio Molina 4-essel a hátán, a retrofrizurás centerhalf, aki – ha kellett – átcselezte magát az egész ellenfélen, és akinek a ritmusérzéke egy szteptáncosával vetekedik. "Moli" nem véletlenül viselte a csapatkapitányi karszalagot!
No és Borja Sánchez, a hórihorgas, nagyhajú támadó középpályás? Aki a torna névadójának legendás 10-es mezét viselte, az ezzel járó nem csekély felelősséggel együtt. Ekkora termettel képtelenség ennyit futni, jegyezte meg Tóth Zele úr, Borja – ez a művészneve – azonban rácáfolt a fizikai és élettani alapvetésre, és nyolcvan perc alatt simán lenyomott egy félmaratont – na jó, csak egy negyedet…
De a többiek is remek futballisták. A cserecenter macedón Dorian Babunszki, aki lényegesen ügyesebben, hatékonyabban rúgta a bőrt, mint a skót szülőktől származó, de már Madridban született kezdő középcsatár, Jack Harper, az örökmozgó jobbszélső-jobbhátvéd Álvaro Bernabeu (csak névrokon), José Ángel Blanco, a döntőbeli első gól szerzője, az előretörő középső védő – mindegyik!
Szóval, Tristán Celador, a "Juvenil C", vagyis az U17-es madridi korosztály edzője parádés munkát végzett. Tóth Zele úr úgy tartja, az egész madridi technikai stáb szakmája mestere, ugyanúgy kiemelkedő eresztés, mint a játékoskeret.
Tristán taktikai eligazításai élményszámba mentek, amit a mágnestáblával művelt az öltözőben, azt néhai Rodolfó is megirigyelhette volna. Fantasztikusan átlátta a legbonyolultabb helyzeteket is, cseréivel rendre célba talált, egyszóval: ugyanazt a színvonalat képviselte, mint legjobb játékosai, élen Aleix-szel.
Ahogy a spanyol mondja: tal para cual.
Megtalálta zsák a foltját.
Ch. Gáll András
