Real-blama Almeríában

Előjelek Mourinho a héten kifakadt a szerinte jóllakottan és enerváltan mozgó Benzemára. Kritikája, ha a játékosnál nem is, a vezetőknél biztos bevált, a Real Madrid (2. hely, 47 pont) úgy néz ki, mégis rászánja magát egy Higuaín-pótló (’Pipita’ visszatérésére közel egy évet kell várni) beruházásra. Hallani a „vén csataló” Ruud Van Nistelrooy visszatéréséről, de a spanyol sajtó megénekelte már Szalai és Gekasz lehetséges szerződtetését is. Ugye az álmok és a valóság között sokszor nagy a szakadék: Mourinho az Almería ellen csak egyetlen csatárral, Benzemával számolhatott. Nincs az az edző, aki ebben a helyzetben jegeli a támadót, hát, a portugál mester megtette. Mourinho sokadszor megjegyezte, a franciának meg kell izzadnia a pályán, hogy megtalálja régi önmagát és végre gólt lőjön. A türelem, úgy látszott a mérkőzés előtt, még töretlen, ám Karim végül csak a padra ülhetett le, helyette Kaká került a kezdőbe. Nagy blama ez Benzemának. De pontokat semmiképp sem veszíthettek a fővárosiak, a Barcelona befogásához a győzelem elengedhetetlen volt a kiesés ellen menekülő Almería ellen, ehhez pedig gól kellett, amiből Benzemának igen kevés van, így csak „foglalta” a kezdő tizenegyben a helyet… Az Almeríáról (20. hely, 13 pont) sok jót nehéz, tengernyi rosszat meg ugye nem akarunk írni. Legyen elég annyi, az andalúzok komoly gondban vannak: a 12. fordulóban végrehajtott edzőváltás ellenére is sereghajtók a spanyol bajnokságban. Az új edző Luis Oltra mérlege sem túl erős, négy begyűjtött pont (egy meglepetésgyőzelem a Sevilla ellen (Sevilla–Almería, 1–3), egy döntetlen az ugyancsak kiesés rémétől fenyegetett Zaragozával (Almería–Zaragoza, 1–1)) hat forduló alatt. Muy mal… – ahogy arrafelé mondják finoman. Így a piros-fehéreknek nem maradt sok lehetősége, mint kardot kirántva küzdeni, a becsületért, no meg az életet jelentő pontokért. Statisztika A két csapat utolsó öt találkozójából az Almería csak egyszer tudott győzni (2007–2008, Almería–Real Madrid, 2–0), egyszer döntetlenezett (2008–2009, Almería–Real Madrid, 1–1) és háromszor vereséget szenvedett (2008–2009, Real Madrid–Almería, 3–0; 2009–2010, Real Madrid– Almería, 4–2; 2009–2010, Almería –Real Madrid, 1–2). Otthon mégsem számított teljesen esélytelennek, annak ellenére sem, hogy az idei kiírásban még nem tudott diadalmaskodni a Mediterráneo stadionban. Összefoglaló A Madrid a találkozó első perceiben igazából szélen volt erős. Özil és Di María több esetben is jól centerezett vagy ügyesen hozta játékba társait, ám az egészét tekintve a Real-összjáték akadozott. Az Almería beásta magát és erejét a védekezésre összpontosította, tudva azt, hogy egy-egy megugrással a győzelemre hajtó fővárosiakat komoly bajba sodorhatják. A 10. percben Piatti-Ramos testi kontaktus után előbbi a földre rogyott, de a bíró nem látott szabálytalanságot. A 13. percben Di María pörkölte rá, de Alves magabiztosan hárított. Pár perccel később Cristiano Ronaldo is próbálkozott, míg a másik oldalon Uche kísérletezett valamivel később, ám a kapusok a helyükön voltak. Kevés a helyzet, sok a mezőnymunka: Xabi Alonso és Khedira is küzd a fürge és apró andalúz középpályásokkal. Mikor már az unalom a jónépet majdnem álomba nyomta, hatalmas Madrid-helyzet rázta fel a nézőt. A 41. percben Kaká zseniális passzal CR7 elé tálalt, ám a portugál csak szemmel volt jelen az akcióban, nem tudott a labdához férni, így az egy az egy szituáció kimaradt. A Madridnak a tökutolsó ellen egy félidő alatt ennyire futotta. Brrrr… por la virgen de amor hermoso! A szünetben Mourinho vélhetően elejtett pár keresetlen szót az öltözőben, mert a fordulás után a Madrid kapatósabban mozgott. a 48. percben Arbeloa centerezett, s Alves épp hogy tisztázott a gólhelyzetben lévő Di María elől, míg Marcelo lövése mellé ment. Végre valami! Az 54. percben Xabi Alonso próbálkozott, míg egy perccel később Piatti jelezte, a hazaiak sem adták fel. S hogy nem építenek légvárat, azt a 60. percben bebizonyosodott: Piatti-Sergio Ramos összecsapás után a labda Ulloához került, aki megverve Casillast megszerezte az Almeríának a vezetést. 1–0. A 62. percben Cristiano Ronaldo majdnem egyenlített, de Alves parádésan védett. Hidegzuhany! Mourinho egyből vált is, kettőscsere azonnal: lemegy Marcelo és Albiol, bejön Granero és Carvalho. Oltra is vált, lerántja Uchét, helyette Vargas lép pályára. Megy a sakkozás és a küzdelem a középpálya birtokbavételéért! A 77. percben aztán kiegyenlített a Madrid. Cristiano Ronaldo-Benzema összjáték után a francia a jobboldalon érkező Granero elé tálalt, aki kilőtte Alves kapuját. 1–1. A végén nagyon iparkodott a Real, a 94. percben Cristiano Ronaldo lőtt kapufát, de későn ébredt, így az eredmény nem változott. A Real Madrid nem bírt az utolsó helyezettel, amelynek otthonában csak kínkeserves döntetlenre volt képes. Ha a Barca ma nyert a Malaga ellen, a katalánok meglépnek a fővárosiaktól. Az Almería hatalmasat küzdött bebizonyítva, hogy a La Liga lehet a meglepetések bajnoksága, másként fogalmazva, a két nagyágyú menetelése nem sétagalopp. Almería: D. Alves, M. Macedo, M. Silva, C. García, J. Ortiz, Piatti, Mbami, K. Uche (Vargas, 64.), Bernardello, Crusat és Ulloa (Goitom, 89.) Real Madrid: Casillas, Arbeloa, S. Ramos, Albiol (Granero, 63.), Marcelo (Carvalho, 63.), Khedira, Xabi Alonso, D. María, Özil, Kaká (Benzema, 55.) és Cristiano Ronaldo Gólok: 1–0: Ulloa (60.), 1–1: Granero (77.) Vezette: Pérez Lasa Gyutai Péter