Ha százszor is azt mondja Prukner László, hogy a Ferencváros elleni mérkőzés csak egy volt a tizenöt őszi bajnoki közül, azért ezt nyilván ő maga sem gondolja komolyan.
Higgye el, tényleg nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a Fradi legyőzésének. Ugyanis nem volt bennem semmiféle revánsvágy, messze túlsúlyban vannak a Fradival kapcsolatos pozitív élményeim a negatívakhoz képest. A 2010-2011-es idényben bronzérmesek lettünk, Európa-liga-szereplést vívtunk ki, a szurkolók a vállukon cipeltek, úgy éltettek az Albert Stadionban, s a kezdeti 90 százalékos elfogadásom még a menesztésemkor is 75 százalékon állt a szurkolók körében, ami azért nem rossz.
Azóta hogyan fogadja önt a Fradi-tábor?
Amikor először látogattam a Zalaegerszeggel az Üllői útra, felállva megtapsoltak, Zalaegerszegen is megtapsolt a Fradi-tábor. Korrekten viselkednek velem, ez is az oka annak, hogy nincs bennem rossz érzés a Fradival szemben.
És annak mekkora jelentőséget tulajdonít, hogy az őszi tabellán a hatodik helyen állnak, s megelőzik a hetedik helyezett Ferencvárost?
Ennek még kevesebbet. A tyúkokat ugyanis este számolják. Annyira szoros a mezőny, hogy egy-két forduló óriási változásokat hozhat. Csak az számít, hogy miként állunk a 30. forduló után.
De azért nagyon meg akarta verni a Fradit.
Nagyon. És annak külön örülök, hogy játékban vertük meg őket, nem bekkelve. De miért is bekkeltünk volna? Itthon játszottunk, nagyjából egyformán álltunk a táblázaton, mi okunk lett volna arra, hogy beálljunk védekezni?
Semmi, csakhogy nem minden edző áll hozzá így ehhez a kérdéshez.
Én, amikor kétévnyi szünet után visszatértem Kaposvárra, azt mondtam, komolyabb célokat kell kitűznünk, nem elég a bennmaradás. És ennek szellemében megpróbáltam átalakítani a csapat és a környezet mentalitását. Én a Videoton ellen sem álltam be védekezni, nem is fogok.
Apropó, hogyan fogadták, amikor két év után hazatért? Diadalmenet volt?
Ugyan… Meglehetősen vegyes volt a fogadtatás, akadt, aki árulónak tekintett, amiért két éve elmentem. Most már korrekt a viszonyom a szurkolókkal, a vezérkarral.
És Illés János ügyvezető elnökkel?
Vele soha nem volt semmiféle nézeteltérésem.
Vallja be, miután Oláh Lóránt kihagyta azt a nagy helyzetet, és még azon kívül is elpuskáztak néhány lehetőséget, nem fordult meg a fejében, hogy jön a futball bosszúja, és a Fradi rúg gólt!
Dehogynem, frászban voltam, nem egyszer előfordult már velem ilyesmi. Valóban több góllal győzhettünk volna, és kellett is volna győznünk, de azt mondom, jó ez így is. A három pont a lényeg.
És az a tizenegyesgyanús szituáció a 94. percben?
Az nem volt tizenegyes! A labda a védőnk mellére pattant – úgy, hogy az előtte álló Böde lehúzta a fejét, tehát nem is számíthatott rá -, utána onnan lecsorogva lehet, hogy érintette a kezét, de nem is arra nézett, szó sem lehetett szándékosságról. Nem volt tizenegyes!
Ch. G. A.
