Az NHL idei playoffjának ágrajza: két hónap tömény izgalom elé néznek (fotó: nhl.com)
Szerdán kezdődött el a playoff, vagyis a rájátszás az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL), szombaton fog az NBA-ben, a profi kosarasoknál, mi pedig Európából irigykedve figyeljük, micsoda csontig hatoló izgalmak várnak a sportok szerelmeseire a tengerentúlon.
Az európai futballban ugyanis nincs hagyománya annak az "intézménynek", amely nagyon is vonzóvá teszi a sportot Amerikában: a rájátszás odaát a bajnoki szezon eszenciája, a tömény izgalom koncentrálódása, kicsúcsodása az idény hajrájában. Az alapszakasz az NHL-ben és az NBA-ben lényegében leginkább arra jó, hogy a nézők folyamatosan lássák a sztárokat, de az igazi hoki és kosár a rájátszással kezdődik, amikor is a legjobb 16-16 csapat egyenes kieséses rendszerben megvív egymással.
Az európai futballbajnokságban ez többnyire ismeretlen, és csak a kupaküzdelmekben van egyenes kiesés, ami azért nem ugyanaz, hiszen a nemzeti kupák az FA-kupa kivételével sehol sem rangosak igazán, Olaszországban például kifejezetten lényegtelennek tartják a klubok és a nézők az Olasz Kupát a scudettóhoz képest. Így aztán hiába nagyon színvonalasak a játék szempontjából a topbajnokságok, valljuk be, kicsit unalmas, hogy hetekkel a vége előtt már pontosan tudni lehet, ki lesz a Bundesliga, a Serie A vagy a Premier League bajnoka. De a kivételnek számító spanyol bajnokságban is csupán kétszereplős már ilyenkor a történet.
Az alapvető szemléletbeli különbség az izgalom/igazságosság törésvonal miatt adódik a playoff-rendszerű és a nem playoff-rendszerű ligák között. A rájátszás bevezetését ellenzők azzal érvelnek, hogy nem túl igazságos a rendszer, mert gyakran előfordul, hogy egy csapat hónapokon át becsületes dolgozik és megérdemelten megnyeri az alapszakaszt, ám a playoffban már nincs mód javítani, és ha egyszer hibázik, máris ki is esik, ugrik az egész idény.
Amerikában azonban az izgalom fenntartása a major ligák elsődleges célja, ott az a sportélet alfája és omegája. Nem véletlen, hogy ha az NFL-ben, a MLB-ben, az NHL-ben vagy az NBA-ben eldől egy meccs, hiába van hátra olykor még sok idő, a stadion nyomban kiürül (ezen jelenség miatt is tartja mindegyik liga fontosnak, hogy kiegyenlítettek legyen az erőviszonyok a franchise-ok között, minél kevesebb meccs dőljön el a hajrá előtt).
Európában azonban a futball-ligák korifeusai szándékosan lemondanak erről a közönségvonzó erőről, az izgalomról, fontosabbnak tartják, hogy például a Real Madrid és a Barcelona sztárjai mindvégig láthatóak legyenek a pályán, akkor sincs baj, ha 9-1-re nyernek meg minden meccset, a közönség úgysem megy haza a lefújás előtt, mert a sztárokat akarja látni, és senki sem örölne annak, ha bármelyik nagy is idő előtt kiesne, ne adj Isten, be sem jutna a rájátszásba.
Így jelenleg csupán néhány országban van a bajnoki alapszakasz után valamilyen rájátszás, bár többnyire nem egyenes kieséses rendszerben, hanem szűkített mezőnnyel egy újabb körmérkőzéses szakasz kezdődik a bajnokságban (mint Görögországban vagy Észak-írországban).
Úgy gondolom, a playoff bevezetése igencsak jót tenne az európai topbajnokságoknak is, de nem hogy haladunk efféle az Amerikában bevált rendszer felé, de még az ahhoz hasonló korábbi lebonyolítási specifikumok is eltűnőben vannak. Magyarországon a futballélet szervezői nem tervezik visszaállítani az osztályozót, pedig jóval sportszerűbb megoldás lenne úgy dönteni kiesés-feljutás kérdésében, és régebben mindig nagy izgalommal várt, általában telt házas mérkőzések voltak ezek, Olaszországban pedig néhány éve megszüntették a spareggiót, amelyre akkor került sor, ha azonos pontszámmal végzett két olyan csapat, amely a bajnokságért vagy a bennmaradásért versengett, ehelyett inkább a gólkülönbség és az egymás ellen elért eredmény lett a döntő, csak ne kelljen újabb meccset rendezni.
Pedig mi lehetne annál izgalmasabb, mint amikor egy ki-ki meccsen, egy bajnoki döntőben dől el az aranyérem sorsa, nem április közepén, hat héttel a vége előtt?… Na meg persze megnéznénk Messit és Ronaldót playoff-szakállal… De egyelőre marad az irigykedés Amerikára.
Egész Kazincbarcika és fél Borsod-megye kinn volt a stadionban 1990-ben, amikor a csapat osztályozót játszott a Honvéddal:
Bodnár Zalán
