Úgy tűnik, tartja magát a második forduló is a gólínséghez a Copán, és bár nem a legnagyobb mérkőzést játszotta ma Peru és Mexikó, látványból nem volt hiány. A kezdeményezőbb egyértelműen Peru volt, sokkal több helyzetet alakított ki a mérkőzésen, és jóval nagyobbakat hagyott is ki, mint ellenfele. Szám szerint, ha az említésre méltó támadásokat vesszük figyelembe 11–3 Peru javára, azaz gyakorlatilag felbillent a pálya. A sok perui kísérlet mexikói okokra vezethető vissza – a védelem lukassága. Olyan amatőr hibákat ejtettek a hátsó alakzatban, amelyek már korábban eldönthették volna a találkozót, az önbizalom, és a csapategység teljes hiánya látszott rajtuk. A közel egy tucat Peru-helyzetből két alkalommal is a kapufán csattant a labda, az első még úgy ahogy átlagosnak mondható – a hosszúra elküldött lövés a kapufáról pattant ki –, Vargas szabadrúgása azonban már korántsem, centiken múlt, hogy nem éppen a pipába tekerte a perui csapatkapitány. Aztán a 83. percben végül megtört az átok, Guerrero üresen maradt, és kényszerítőből nem volt más dolga, mint a kapuba passzolni a labdát ezzel megpecsételve Mexikó sorsát (1–0) . A kései gól több szempontból is vízválasztó volt a két csapat esetében, a győztes a C csoport élére ugrott, a vesztes az aljára, noha van még egy mérkőzésük, már most elkezdhetnek csomagolni.
Peru – Mexikó 1–0 Mendoza, Malvinas Argentinas stadion; vezette: S. Pezzotta Peru: Fernandez – Rodriguez, Acasiete, Maldonado, Vilchez – Vargas, Durand, Balbin, Lobaton, Advincula – Guerrero Mexikó: Michel – Aguilar, Araujo, Reynoso, Mier – Chavez, Aquino, Reyes, Enríquez – Dos Santos – Lugo Sárga lap: Mier 59., Reynoso 72.
Gól: J. P. Guerrero 83.
Pócza Máté
