Pátkai Máté (fotó: vidi.hu)
– Gyerekként miért pont a labdarúgást választottad? Egyrészt az általános iskolában testnevelés órákon többnyire focizással töltöttük az időt, másfelől gyerekként Pomázon éltem, kertvárosi övezetben nőttem fel, délutánonként pedig mi mást is csinálhattak az utca gyerekei, mint egy üres telken a bőrt rúgták – köztük természetesen én is. Arra már nem emlékszem, hogy pontosan hol, de egy alkalommal édesanyám egyik munkatársa látott engem, ahogy a többiekkel fociztam suli után, és igazából az ő javaslata volt, hogy érdemes lenne rendezettebb körülmények között játszanom délutánonként, és segített is abban, hogy bekerüljek a BVSC-be, ahol 1996-ban, nyolc éves koromban, elkezdtem komolyabb szinten megismerkedni a labdarúgással.
– A BVSC-től hogy kerültél a Sándor Károly Akadémiára? Négy évet futballoztam a BVSC-ben, egy évet a Vasasban, majd két évig a Goldball játékosa voltam. Ezt követően, 2003-ban igazoltam az MTK-ba, de csak két év múlva, 2005-ben kerültem Agárdra, az Akadémiára, ahol egy esztendőt töltöttem, többek közt az érettségit is ott szereztem meg. Előtte Budapesten jártam általános iskolába és gimibe is, de továbbra is Pomázon éltem, vagyis bejárós voltam, de ezzel semmi problémám nem volt, szerencsére sem a tanulás, sem pedig a labdarúgás rovására nem ment a sok utazás.
– Végigjártad tehát a szamárlétrát, aztán viszonylag fiatalon, 18 éves korodban bemutatkoztál az élvonalban, ráadásul épp egy MTK-Vidi mérkőzésen. Rögös út vezetett az NB I-ig? Nem volt egyszerű történet, mert nem egyből kerültem a Sándor Károly Akadémiára. Az én korosztályom, ha jól emlékszem 2004-től volt Agárdon, de engem akkor még nem vittek oda. Csak egy évvel később lettem akadémista, Pintér Ádámmal – aki most a Ferencváros játékosa – együtt. Ugyanakkor szerencsém is volt, hiszen abban az időben kezdett látványos fiatalításba az MTK, amikor végeztünk az Akadémián, ráadásul sérülések és eltiltások is az én malmomra hajtották a vizet, több társammal együtt is felkerültünk az első csapathoz, ahol sikerült jó teljesítményt nyújtanom. A 2006/2007-es szezonban debütáltam az élvonalban, ahogy te is mondtad, épp egy Vidi elleni bajnokin, amit Dvéri góljával 1-0-ra a fehérváriak nyertek meg. Furcsa egyébként a sors, hiszen fél évvel később megszereztem az első NB I-es gólomat is, azt pedig pont a Győrnek lőttem, később pedig ugye az ETO, majd a Vidi játékosa lettem.
– Öt szezon után – egy ezüstéremmel és egy bajnoki arannyal a tarsolyodban – távoztál a fővárosból. Hogy jött számodra a győri lehetőség, és miért döntöttél a váltás mellett? Már 2011 nyarán megkereste a Győr az MTK-t azzal a szándékkal, hogy megvásároljanak, de végül akkor nem tudott a két klub megegyezni, csak fél évvel később. Úgy gondolom, ez egy nagyszerű döntés volt a részemről, ugyanis abban a szezonban az MTK-val az NB II-ben szerepeltünk, hiszen a 2010/2011-es szezonban sajnos kiestünk, így viszont, ha fél év kihagyást követően is, de ismét lehetőségem volt a legmagasabb osztályban futballozni, ráadásul a szezon végén bronzérmesek lettünk az ETO-val, a következő idényben pedig bajnoki címet szereztünk.
– Tíz éve vagy profi labdarúgó, de a Vidi csupán a harmadik csapatod, vagyis nem vagy egy vándormadár, ami azért valljuk be, manapság ritkaságszámba megy. Ezek szerint mindenhol megtaláltad a számításaidat? Való igaz, az MTK-ban és az ETO-nál is nagyon szép éveket töltöttem, és ez igaz most a Vidire is, itt is remekül érzem magam. Ráadásul bajnokságot nyertem az MTK-val és a Győrrel is, és nagyon bízom benne, hogy meglesz a harmadik bajnoki címem is, méghozzá a Vidivel. Ugyanakkor az is igaz, hogy az embernek időről időre szüksége van a megújulásra, a környezetváltozásra – de szerencsére ez nálam nem azt jelenti, hogy minden évben más csapathoz igazoljak. Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy 2012-ben megszületett az első gyerkőcünk, Réka, akinek azóta már két fiú testvére is van, és azért a családdal már nem olyan könnyű mocorogni.
– Sosem vágytál arra, hogy kipróbáld magad külföldön, vagy esetleg vannak még ilyen ambícióid? Volt lehetőségem, konkrét ajánlatom is volt, többek közt Lengyelországból és Izraelből is kerestek tavaly nyáron, de akkor úgy ítéltem meg, hogy a Vidi a legjobb választás számomra. Az idő pedig engem igazolt, hiszen eddig nem kellett csalódnom, nagyon szeretek Székesfehérváron futballozni. Természetesen van hiányérzetem, de bízom benne, hogy akár már a mostani szezon végén sikerül ezt is orvosolnunk, és meglesz a hőn áhított bajnoki cím. Vannak furcsa véletlenek az életemben, például az MTK-nál és Győrben is a második szezonom végén lettünk bajnokok, és ugye nekem ez a második vidis szezonom, szóval… Na, de erre térjünk vissza majd májusban (nevet).
A teljes interjút IDE KATTINTVA tudod elolvasni!
