Pári Sándor edző szerint a magyar utánpótlás-csapatoknak többször kellene ilyen ellenfelekkel játszania (fotó: Bodnár Zalán)
Ahogy a napokban jelentkező helyszíni tudósításainkból már tudhatják, a 17. helyen végzett a 20 csapatos mezőnyben a Budapest Honvéd U15-ös csapata a rangos nemzetközi tornán, a Nike Premier Kupa európai döntőjében, a szlovéniai Ljubljanában. A magyar csapat a csoportjában előbb 1-1-es döntetlent játszott a végül tornagyőztes horvát Dinamo Zágrebbel, aztán 0-0-t a dán Bröndbyvel, majd 2-1-re kikapott az orosz Lokomotiv Moszkvától és 3-1-re a finn HJK Helsinkitől. A csoportjában így utolsó, ötödik lett, a két helyosztón viszont jól szerepelt, a holland Twente ellen 1-1 után tizenegyesekkel nyert, majd a 17. helyért vívott meccsen megverte 1-0-ra a szerb OFK Belgrádot. Pári Sándorral, a csapat edzőjével beszélgettünk.
Hogyan értékelné a tornát, összességében milyen kép marad meg a csapat szerepléséről? Tanulni jöttünk, meccseket játszani, tapasztalatot szerezni. A csoportunk kiegyenlítettségét mutatja, hogy folytatásban mindegyik korábbi ellenfelünk megnyerte a helyosztó mérkőzését, a mi csoportunkban volt a végső győztes Dinamo és az ötödik helyezett Bröndby is. Az első napi három meccs nagyon kimerítette a csapatot, és volt olyan találkozó, amely kimondottan balszerencsésen alakult számunkra, például a Lokomotiv Moszkva elleni, amelyen az utolsó négy-öt percben szerzett gólokkal fordított az ellenfél. A csoportmeccseiken nekünk is megvoltak a helyzeteink, de kimaradtak. Rendezési hiányosságok is akadtak, persze sem a balszerencsére, sem a rendezésre nem lehet a hivatkozni a végeredmény kapcsán. Azért sem, mert a Nike velünk lévő magyarországi munkatársai mindent megtettek a problémák kiküszöbölésére.
Milyen játékelemekben kell fejlődnie a csapatnak leginkább? Meglátásom szerint nem egyes játékelemekben kell fejlődnünk, hanem mentalitásban. A mentalitás fejlesztésére nekem edzőként is vannak módszereim, de a legjobb alakító tényező a játékosokat körülvevő közeg. A magyar gyerekeknek, magyar szülőknek és általában a magyar embereknek gyökeresen meg kell változtatniuk a szemléletüket, hiszen ami máshol félig teli pohár, az mifelénk mindig félig üres.
Akkor a ljubljanai szereplés után félig teli vagy félig üres az a pohár? Szakmailag otthon ki kell majd elemeznünk a mérkőzéseket, de az utolsó két meccs teljesítménye már bizakodásra adhat okot. Csináljuk tovább a dolgunkat, várnak minket a feladatok a bajnokságban és büszkék vagyunk rá, hogy Magyarországról mi jutottunk ki.
Úgy láttuk, hogy a támadójátékunkkal volt a legtöbb probléma, nem voltak jól felépített támadások. Mi ennek az oka? A támadójáték hatékonyságát alapvetően meghatározza, mennyire fitt egy csapat. Sokkal több olyan mérkőzést kell játszanunk, ahol ilyen erős, kemény, gyors, helyenként durva ellenfelekkel találkozhatunk, mert csak így lehet előrébb lépni. Egy ilyen tornára lehetetlen felkészülni a magyar bajnokságban kilenc kettes, meg tizenöt nullás győzelmekkel, itt most megtanulhatták a gyerekek, hogy mekkora a különbség. Tanulságos lehet, hogy bár odahaza a legjobbak között vagyunk, látva a Dinamo Zágreb játékát, bőven van hová fejlődnünk. Nem tudom, hogy a Dinamónál milyen jellegű munka folyik, de azt tudom, hogy méretben, fizikálisan és minden egyéb szempont alapján jóval előttünk járnak.
Bodnár Zalán, Ljubljana
