Interjú Bodnár Zalán Fotó Budapest Honvéd FC/Balogh Dávid
Foglalkozása: A Budapest Honvéd NB I-es csapatának technikai igazgatója
Neve: Németh Tamara Kora: 34
Látunk a meccseken a pálya szélén, látásból ismernek a szurkolók is, de nem sokat tudnak rólad, nem szoktál a sajtóban szerepelni, interjúkat adni. Minek köszönhetjük a megtiszteltetést, hogy velünk kivételt tettél?
Valóban nem keresem a nyilvánosságot, szeretek a háttérben maradni, csak a munkámra koncentrálni, de az öcsém kedvenc újságja a FourFourTwo, megölt volna, ha nem vállalom az interjút…
Pacsi a srácnak! Ő fertőzött meg téged is a futball szeretetével?
Dehogy, épp fordítva történt! Érdekes módon nem családi úton, apukám vagy egy idősebb fiútestvérem révén ismerkedtem meg a játékkal, nálunk senki sem volt futballrajongó, teljesen véletlenül alakult így, hogy én az lettem.
Hogy történt meg a „bűnbeesés”?
Valami miatt megnéztem a tévében a 2000-es Európa-bajnokság francia–portugál elődöntőjét. Az volt az első meccs, amit láttam, és teljesen lenyűgözött az a hangulat, az a feszültség, az a dráma, meg ahogy például Vítor Baia, a portugálok kapusa koncentrál, gesztikulál. Rögtön a kapusok lettek a kedvenceim, utána Iker Casillasért rajongtam, aki miatt Real Madrid-szurkoló lettem. Magam is fociztam aztán, kapus lettem a László Kórház együttesében, ahol csapattársam volt például Berkesi Judit, az M4 Sport csatorna népszerű műsorvezetője is.
Hogy vezetett az út a Budapest Honvéd technikai igazgatói posztjáig?
A Testnevelési Egyetemen sportmenedzseri szakot végeztem, és 2011 óta dolgozom a futballban. A Magyar Labdarúgó-szövetség budapesti igazgatóságán kezdtem, az átigazolási osztályon, ott nagyon sok olyan tapasztalatra tettem szert, ami jelentős segítséget jelent a mostani munkámhoz. Egy év múlva kerültem át a Budapest Honvéd akadémiájára, már mint technikai vezető.
És a korosztályos „szereplés” után jöhetett a felnőttcsapat?
George F. Hemingway, az akkori tulajdonos ajánlotta fel a posztot, amitől eleinte tartottam kicsit, de ma már nagyon örülök, hogy elfogadtam, ez a feladatkör valahogy sokkal jobban rám van szabva. Az összes utánpótlás-együttesnek egyetlen technikai vezetője van, kevésbé lehet szoros a kapcsolat a játékosokkal, itt viszont a csapat, a stáb részének tekinthetem magam, ezt a munkát teljesen a sajátomnak tudom érezni.
Miből áll pontosan a munkád? Hogy néz ki egy átlagos munkanapod vagy -heted?
Nagyon sokrétű tevékenység. Hat éve csinálom, de ez az első teljes idény, amikor a csapatmenedzseri feladatokhoz kaptam segítséget, mert eddig mindkét feladatkört elláttam egyszerre. Az átigazolások intézésétől a sárga és piros lapok vezetésén, a meccsszerelések egyeztetésén, az utazások megszervezésén át az edzőpályák beosztásáig nagyon sok mindent kell végezni, és imádom, hogy ilyen változatos munka. Tulajdonképpen a csapat napi életét tervezem-szervezem. A munkaidő nem kötött, pláne meccsnapokon nem, teljesen hektikus, mikor milyen tennivaló van. Olyan típus vagyok, akit nem hagy nyugodni, ha nem gubancolt ki minden szálat, ezért előfordul olyan is, hogy éjfélkor is a megoldáson töröm az agyam, vagy járok utána dolgoknak.
Tehát nem vagy íróasztalhoz kötve.
Szerencsére! Azt nem bírnám, nem az én világom. Lehet ezt a munkát egyébként irodaszervezési feladatként megélni, és lehet szoros stábtagként. Én az utóbbi híve vagyok. Ezt szeretem, ezt a sürgés-forgást, intézkedést, amikor zajlik az élet. És nagyon szeretem, hogy ott vagyok az események sűrűjében, része lehetek a történetnek. Lenyűgöz ez a közeg. Van egy asztalom a székházban, de az irodám valójában mindig ott van, ahol épp a laptopom.
Mi kell ahhoz, hogy valaki jó technikai vezető legyen?
Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy jól ismerjem a játékosokat és a stábtagokat. Akkor működik jól, ha ez így van. A döntéseket persze mindig a vezetőedző hozza meg, de minél jobban ismered a prioritásait – például egy szállodaválasztásnál –, annál többet tudsz neki segíteni, hiszen annál önállóban tudsz dolgozni. Sokkal gyorsabban lehet ügyeket intézni, ha nem kell minden apró részletet külön egyeztetni vele.
Mi a legszebb emléked a csapat mellett eltöltött hat évből?
Egyértelműen a bajnoki cím 2017-ből. Egyrészt fantasztikus volt a közösség, vállvetve harcolt mindenki a másikért. Tanúsíthatom, hogy mi akkor tényleg csak egyik meccsről a másikra gondolkodtunk, és csak az utolsón éreztük át, hogy Úristen, milyen lehetőség kapujában állunk. És az élettől is csodás rendezés volt, hogy az utolsó fordulóban kvázi bajnoki döntő volt két azonos pontszámú csapat, a Honvéd és a Videoton között, a győztes pedig mindent vitt. Sokkal tisztább ez így, mint ha egy ponton vagy a gólkülönbségen múlott volna.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. októberi számában.)
