Öt edző, akinek ráment a karrierje, hogy rossz kispadra ült

---

---

David Moyes
A friss példa. Szépen építgette a karrierjét: négy – többnyire sikeres – év a patinás, ám szerény körülmények között tengődő Preston North Endnél, majd tizenegy esztendő az Evertonnál. Az itt folyó munkájával felhívta magára Sir Alex Ferguson figyelmét is, aki őt választotta utódjául a Manchester United kispadjára. Moyes elébe állt a kihívásnak, hiszen úgy sejthette, ugyanolyan türelmesek lesznek vele, mint elődjével voltak. Míg azonban Ferguson éveken át dolgozhatott nyugodtan sikertelenül is a csapatával, Moyes nem kapott éveket arra, hogy bizonyítson és építkezzen, már az első manchesteri idénye közben elküldték. A Real Sociedad kispadja következett ezután, de immár ott is megbukott, és nehéz elképzelni, hogy egy nagycsapat újra fantáziát lásson benne ezek után.

Alberto Zaccheroni
A futballista múlt nélküli Zaccheroni 15 éve edzősködött már olasz kis- és középcsapatoknál, mire igazán feltűnést keltett: az addig igencsak kiscsapatként számon tartott Udinesével bajnoki bronzérmet nyert. Ezután el is vitte a Milan, amellyel pedig nyomban scudettót szerzett (1999), és egy csapásra a legdivatosabb olasz edzők egyikévé vált. Már következő állomáshelye, a Lazio sem tűnt túl jó választásnak 2001-ben, mert a római Kékeknél akkor kezdett elfogyni a pénz, de az igazi ballépéseket az jelentette, hogy az Internél és a Juventusnál is akkor vállalta el a munkát (előbbinél 2003-ban, utóbbinál 2010-ben), amikor nem éppen a fénykorát élte a klub. A torinói bukás után nem vállalt több munkát Olaszországban, Japán szövetségi kapitánya lett. Ott sem tett csodát, és mára a hírneve nagyon megrongyolódott.

Hector Cúper
A világ legfelkapottabb edzője volt, miután egymást követő két évben (2000, 2001) is BL-döntőbe vezette az Európában csak középcsapatnak számító Valenciát az argentin mester. A számtalan, jobbnál jobb ajánlat közül végül az Interét fogadta el. Hiba volt. Az 1989 óta bajnoki címre áhítozó milánóiakat nem tudta sikerre vezetni, két év múlva távoznia kellett, attól kezdve mindenhol kudarcot vallott. Egyre kisebb csapatok keresték, és csökkent az ambíciója is, ma már a szakmai sikerekről lemondott, és a közel-keleti csapatoknál haknizik, no meg persze tömi a zsebét olajpénzekkel.

Bernd Schuster
Kevesen hitték, hogy edzőnek áll, sokan esküdtek rá, hogy nem az az alkat a korábbi zseniális futballista, ám szépen építgette edzői karrierjét, egyre nagyobb csapatoktól kapott megbízást. Főleg Spanyolországban próbálkozott, és miután a Levantéval sem vallott szégyent, majd a Getaféval kimondottan sikeres volt a lehetőségekhez képest, korábbi csapata, a Real Madrid ajánlatot tett neki. Várható volt, hogy ez a mellény nagy lesz neki, és így is történt. A Madridban töltött 2007-2008-as idény mindenkit meggyőzött arról, hogy topedző sosem lesz belőle, azóta újra a középcsapatokkal kell megelégednie (Besiktas, Málaga). De meg kellett próbálnia, mi is azt mondjuk.

Fabio Capello
A '90-es évek közepén még a világ egyik legjobb – ha nem a legjobb – edzőjének számított, a Milannal az 1994-es BL-döntőben a Barcelona ellen levezényelt 4-0 futballtörténelmi hőstett volt, egyben taktikai mesterhúzások sorozata. Klubedzőként ezután is mindenhol megállta a helyét: a Real Madriddal, a Romával, a Juventusszal is bajnok lett. Ő ott követte el a hibát, hogy szövetségi kapitánynak állt. Angliával a nagy várakozások ellenére leszerepelt a 2010-es vb-n, Oroszországban pedig már kínos volt, amit csinált, a végén már a szurkolók adták össze a lelépési pénzét, csak hogy menjen már. Ma már nem lehet komolyan venni, vélhetően ideje nyugdíjba vonulnia. Nagy kár az elmúlt hét évéért.