Nikolics első gólja: egy rossz ferencvárosi hazaadás után a fehérvári támadó elvitte a labdát Jova mellett, majd az üres kapuba passzolt (fotó: vidi.hu)
Már az első 7 percben készültem belealudni a meccsbe, amikor az eddig a Fradiban a cserék cseréjének számító Mark Otten adott gólpasszt – a Videotonnak.
Olyan hibát, amilyet a holland belső védő csinált – félpályáról szeretett volna hazaadni, de három méterre sem sikerült elrúgnia a labdát, nemhogy negyvenre – a serdülő négyben nem lehet csinálni. A magyar válogatottba – joggal – követelt Nikolics pedig köszönte szépen az ajándékot, egy az egyben vezette a labdát Jova Leventére, és Nikolics nem szokta elhibázni ezeket a helyzeteket.
A nemzeti csapatunk érdekeit figyelembe véve remélhetjük, hogy Egervári Sándor is látta/látja Nikolics játékát, igaz, rajta kívül talán nincs még egy szakember, aki már ne hívta volna be a már magyar állampolgárnak számító Nikolicsot a válogatottba.
A gól jót tett a találkozónak, és egy kicsit felpörgött a tempó. Már mennyire ebben a melegben fel tud pörögni egy NB I-es rangadó. Érdekes volt látni, hogy mind a két csapat a pálya közepén próbálta gyömöszölni a labdát, volt olyan szituáció, amikor a ferencvárosi Besic öt fehérvárit akart becsapni „erőszak cseleivel”. Nem sikerült.
Aztán a 15. percben mégis egyenlíthetett volna a Ferencváros, csakhogy a zöld-fehérek új „csatáristenének” kikiáltott Tuijp kihagyta a kihagyhatatlant, azaz neki nem sikerül az, ami a másik oldalon Nikolicsnak – ziccerét védte a Videoton spanyol kapusa, Calatayud.
Ezután megint majdnem elszenderedtem, ami nem csoda, hiszen a 15. és a 27. perc között nemhogy helyzet, de még kapu felé tartó lövés sem volt.
Aztán a 27. percben jött Tuijp, és bebizonyította, talán korai volt már előre koronát rakni a fejére – főleg úgy, hogy sokan úgy kiáltották ki „királynak”, hogy még sosem látták játszani. Sokak szerint ugyanis a holland másodosztály gólkirálya a büntetőterületen belül életveszélyes, és minden helyzetét kihasználja. A mai meccsen az első félidőben háromból semmi volt az arány.
Bár a 27 percben tényleg szépen mozgott üresre, tényleg óriási helyzetbe került – nagyjából 10 méteren belül nem volt a közelébe senki – de a ziccert ismét kihagyta. Sőt, a 34. percben ismét a holland csatár lőhetett volna gólt, ám ziccerben úgy „eltörte” a labdát, hogy a Videoton spanyol kapusa, Calatayud talán még el is mosolyodott a lövés(i kísérlet) láttán. (Csak halkan jegyzem meg, Tuijp múlt heti, Pécsnek lőtt gólja is inkább volt kapushiba, mint szenzációs csatárteljesítmény)
A mérkőzés képe a kihagyott helyzetek után sem változott. A csapatok nagyrészt a pálya közepén birkóztak egymással, igaz, amikor például a ferencvárosiak kitették a labdát szélsőjüknek, Valpoortnak, bántó volt látni, hogy a holland egyszer sem tudta úgy levenni a labdát, hogy az ne pattanjon el három-négy méterre tőle. A másik oldalról, Jennernek volt néhány beadása – amire az ég világon senki nem érkezett. A Videoton szélsői ilyen hibát nem követtek el, igaz, erre nem is lett volna lehetőségük, hiszen a vendégek még annyira sem akartak a szélen támadást vezetni, mint a zöld-fehérek.
A félidőben már nem esett több gól, így a Videoton 1-0-ás vezetésével vonultak a csapatok az öltözőbe. Igaz, másképp is alakulhatott volna, ha Tuijp három hatalams helyzetéből legalább egyszer eltalálta volna a kaput. Nem tette.
Ezek után senkit nem lepett meg, hogy a szünetben Böde Dániel bejött – úgy látszik, mégsem olyan súlyos a sérülése, mint ahogy azt magyarázatképp kommunikálták a Ferencvárosnál. A második részben, ha lehet, még az első 45 percnél is unalmasabb játék folyt. A Ferencváros birtokolta a labdát, a játék a Videoton térfelén zajlott, és a vendégek a megszerzett labdát próbálták minél gyorsabban Nikolicshoz juttatni. Ez nem sikerült, mert a zöld-fehér védők nagyszerűen állítottak lesre, így a második félidő első 25 percében egyetlen helyzetet sem láthattak a nézők. Bocsánat, a 62. percben egy Somália beadást Stopira majdnem a saját kapujába lőtte, de Calatayud lábbal védett.
A 71. percben aztán Jenner adott középre, ahol Böde érkezett, de becsúszva 3 méterről mellé lőtt.
Három perc elteltével aztán a ferencvárosiak rádöbbenhettek, miért olyan nagy hiba, hogy Tuijp az első félidőben egyetlen ziccerét sem tudta kihasználni – hozzá teszem, a holland a második félidőben mintha pályán sem lett volna, talán összesen háromszor ért labdához -, a 74. percben ugyanis Juhász Roland tört előre, Alempijevics pedig a mezénél fogva rángatta. Juhász elesett, Kassai tizenegyest ítélt, míg Alempijevicset kiállította. A büntetőt Nikolics értékesítette, így megduplázta a Videoton vezetését.
A gól után a Fradi kissé szétesett, a Videoton előtt több helyzet(ecske) is adódott, ám az utolsó passzokba mindig hiba csúszott. A 85. percben aztán beállt Torghelle Sándor, fél perc múlva pedig 30-35 méterről nyeste a labdát a kint álló Jova felett kapura. Jova nagyképűen ki akarta fejelni a labdát, fel sem tette a kezét, a labdát viszont nem érte el, így csak a vakszerencsének köszönheti, hogy Torghelle lövése a kapufán csattant.
Az eredmény már nem változott, így közepesnek is alig mondható találkozón a Videoton legyőzte a Ferencvárost.
Fehér György
