A Bozsik-program működik, a mostani 11 évesek közül kerülhet ki az első újgenerációs nagy magyar játékos
Sokszor ismételgettem már magamban, hogy igazából nem a 21 éven aluli korosztálytól, és pláne nem a maiaktól kell várni a magyar futball felemelkedését. Utóbbi ugye már bizonyította a nagy semmit, és előbbi sem adott semmiféle életjelet magáról az Eb-selejtező sorozatban. A legnagyobb naivság lenne azt gondolni, hogy majd a mindenhol bukott U21-esek hozzák meg számunkra a várva várt előre lépést. Mert nem fogják, hiába szeretnénk. Sajnos a tőlük egy-két évvel fiatalabbaktól sem nagyon lehet elvárni a minőségi ugrást, mert ők pont most vannak abban a kritikus időszakban, amikor a magyar edzőknek kéne hozzátenni a szükségest pluszt a fejlődésükhöz. Csakhát már régóta tudjuk, ezek a magyar edzők biztosan nem fognak semmit hozzáadni ehhez, és ilyen rövid idő alatt úgysem tudunk rendet tenni a dzsungelben, érkezzen ide akármilyen megmentő. De akkor mikor lehet újra élvonalban a magyar futball, és kik hozzák majd el számunka a Kánaánt? Valójában csak a most 9-14 éveseknek van erre reális lehetőségük. Ők lehetnek azok, akik néhány fáradtságos év után majd újra helyes útra terelik a magyar labdarúgást, és megteremtenek egy a mostaninál sikeresebb generációt. A Bozsik-programban edződő fiatalok nemcsak tehetségesek, de szorgalmasak is, egyszerűen öröm nézni őket játék előtt, közben, után. Öröm nézni, amikor az egyik öltözőhöz süvítő 10 évestől azt hallom: végre, focizhatunk! És nagy csalódást és értetlenséget kelt bennem, amikor visszaemlékszem arra, hogy néhány éve még ezt az egyetlen, tökéletesen szervezett programot is megpróbálták tönkretenni valakik, akik a magyar sport nagybetűs ellenségei. Öröm nézni, amikor egy vidéki városban vasárnap korán reggel közel száz szülő, hozzátartozó megy ki a csarnokba, hogy focizni lássa a gyereket – egy szervezett közegben (ez hatalmas szó ám itt, Magyarországon), a Bozsik-program keretében. Vigyázni kéne nagyon, mert ezek a gyerekek már tényleg az utolsó reménysugárt jelentik. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát. Lényeg, hogy az utolsó gyertya még ég, de bennünk ott van az a különleges, fogalmam sincs honnan eredő tehetség, hogy ezt is eloltsuk. Hát ne tegyük. Engedjük, hogy égjen az a tűz. T. Z.
