Nem sikerült győzelemmel búcsúztatni a Császárt

Még mielőtt megkezdődött volna a találkozó, sötétbe borult az Albert-stadion, a helyszínen közel tízezer szurkoló vett megható búcsút az egyetlen magyar aranylabdás-játékostól. A nézők előre készültek, volt aki mécsessel, volt aki gyertyával emlékezett a Ferencváros legendájára, aki egész pályafutását szeretett klubjának szentelte.
Az első percekben a küzdelemé volt a főszerep, a pályán minden területért meg kellett küzdeni, ebből kifolyólag apróbb lehetőségek sem nagyon alakultak ki. A Ferencváros lépett fel támadóbban, a hazaik a paksiak tizenhatosáig ügyesen szövögették támadásaikat, onnan viszont általában elfogyott a tudomány. Az első komolyabb helyzetre 23 percet kellett várni, de ekkor sokan már gólt kiáltottak az Üllői úton: Alekszandr Jovanovic precíz beadását Somalia fejelte meg remek mozdulattal, a sarokba tartó labdát épphogy elérte Csernyánszki Norbert.
A folytatásban állandósult a Ferencváros fölénye, a Paks csak védekezett. Félóra telt el a meccsből, amikor rövid időn belül egymás után három szögletet is elvégezhetett a hazai csapat, az egyik után Martin Klein vette célba a paksi kaput, Csernyánszki azonban kiütötte a középre tartó labdát.
Az első félidő hátralévő perceiben már kisebb lendülettel próbálkoztak a fővárosiak, ekkorra a Paks is könnyebben hatástalanította a támadásokat, bár a másik kapu elé továbbra is csak elvétve ért fel. Nagy taktikai csatát, kevés játékot és a játékvezető néhány megkérdőjelezhető ítélete miatt olykor paprikás hangulatú meccset láthatott, aki vasárnap estéjét a két csapat meccsének szánta.

Sokat a szünet sem változott a meccs képe, a Ferencváros ugyanúgy nekirontott ellenfelének, mint az első félidőben, és a Paks sem változtatott óvatos felfogásán. Az 55. percben majdnem mindenki talpra ugrott az Albert-stadionban, Somalia egy védő szorításában elesett a tizenhatoson belül, a játékvezető azonban nem jelzett szabálytalanságot. Öt perccel később is forró jelenetek játszódtak le a vendég tizenhatosnál, egy kapu előtti kavarodás után csak az utolsó pillanatban tudott tisztázni a folyamatos nyomás alatt lévő paksi védelem.
Végig jellemző volt a találkozóra, hogy a ferencvárosi játékosok rendre halogatták a támadások befejezését, amikor biztató lehetőség alakulhatott volna ki, senki nem mert lövésre vállalkozni. Ezt a gyengeséget idővel felismerte a Paks, amely lehet, hogy hanyagolta a támadásokat, de védekezésben végig nagyon masszívan teljesített és célfutballal megvalósította az eltervezett taktikát.
Azért volt lehetőség a Ferencváros kapuja előtt is, a hazaiak az utolsó percekben mindent alárendeltek a győzelemért, erre pedig majdnem ráfizettek: a 85. percben Sipeki István lőhetett jó helyzetből, Jova Leventének nagyot kellett nyújtóznia, hogy elérje a lapos lövést és hárítsa a meccslabdának is beillő lehetőséget.
Az eredmény ezután már nem változott, a Ferencváros nem tudott győzelemmel búcsút venni Albert Flóriántól.
Ferencvárosi TC – Paksi FC 0-0
Budapest, Albert-stadion (9000 néző). Vezette: Andó-Szabó Sándor
FTC: Jova – Maróti (Lisztes, 74.), Balog Z., Klein, Júnior – Jovanovic, Hakola, Otten, Józsi (Oláh, 82.) – Pölöskey, Somalia (Tóth B., 86.)
Paks: Csernyánszki – Heffler T., Éger, Fiola, Báló – Bartha, Sifter, Böde, Sipeki, Vayer (Magasföldi, 76.) – Szatmári L. (Kiss T., 78.)
Sárga lap: Lisztes (80.) ill. Sifter (37.), Magasföldi (85.)