Fotó: Origo.hu
Az év elején Szalai László vette át az MLSZ edzőképzésének irányítását. Az ELTE matematika–testnevelés szakán végzett, majd edzői papírokat szerzett, 2004-től Lothar Matthäust segítette a válogatottnál, majd a Honvéd akadémiáját vezette. Ezen az úton jutott el a hazai edzőképzésig, amelyet most neki kell megújítania. Nem finomkodik, ha bírálnia kell, de az általánosítást hibának tartja, ahogy az Origónak elmondta, van lelkiismeret a magyar edzőkben. Egy kollégám néhány éve Giovanni Trapattonit látta egy bécsi képtárban, együtt hallgattak egy előadást Kokoschka, Schiele, Klimt festészetéről. El tud képzelni egy magyar edzőt egy képtárban? Igen, el tudok, én magam is többször voltam a Louvre-ban és a Nemzeti Galériában is – ahogy több kollégám is. Nem véletlenül kérdeztem: korábban nyilatkozta, hogy "magyar edző ma nem ülhetne a Real Madrid vagy a Bayern München kispadján, mert intelligencia és általános műveltség nélkül egész egyszerűen lehetetlen a megfelelő szintű szakmai tudás megszerzése". Ezt a szemléletet igyekszik továbbadni az edzőképzésen is? Elvégre a megújult felvételi rendszernek személyes beszélgetés része is van. A Real vagy a Bayern kispadja szakmai tudás mellett is elérhetetlen egy magyar edző számára. Ez tisztán csak kapcsolatokon és menedzsmenten múlik. Az izlandi vagy a lengyel futball sok játékost tud adni a nemzetközi színtérre. Ettől függetlenül nem sok izlandi vagy lengyel edzőt látok élcsapatok kispadján. A személyes beszélgetés segíthet a jelentkezőkről kialakított kép megalkotásában, alkalmasságuk megítélésében. Ezzel együtt a magyar edzői kar hitelét csak úgy lehet visszaszerezni, ha csak olyan szakembereket engedünk a fociba, akik a felkészültségük mellett normális megjelenésűek, jól kommunikálnak, intelligensek. Akarnak-e hajtani, tanulni, melózni a magyar edzők? Mit tapasztalt erről? Véleményem szerint van, aki akar, van, aki nem. Ön szerint a magyar melós akar dolgozni? Minőségre törekszik? Vagy a magyar tanuló akar tanulni? Van, aki igen, van, aki nem. Nekünk azokat kell megtalálnunk, akik akarnak. Olyan harmincasokra gondolok, akiket többéves következetes képzéssel felkészíthetünk, hogy minden megyében legyenek a vezetésre minden tekintetben alkalmas emberek. Egy edzővel szemben ugyanazok az elvárások, mint egy tanárral szemben: használják a számítógépet, beszéljenek nyelveket, legyenek járatosan más tudományágakban és a művészetekben is. A megyei instruktorokat arra kérem, válasszanak ki a felvételt nyert húsz hallgatóból kettőt, akik megfelelnek mindennek. Az egyik lépés lehet a megújuláshoz, ha néhány év múlva minden megyében lesz négy ilyen edző, azaz országosan nyolcvan. Lát különbséget a fiatal és az idősebb generáció közt? Abban látok különbséget, hogy a fiatalabb generáció sokkal jobban tudja használni az internetet információszerzésre, és még dinamikusabb, jobban tele van bizonyítási vággyal. Tudással nem mindig. Szalai Ádám az edzőket is ostorozta a híressé vált monológjában, de hát eddig nem volt teljesen nyilvánvaló, hogy évtizedek óta nem hívnak magyar edzőt külföldre? De, nyilvánvaló volt. Szalai Ádám monológja nem ezért nem volt helyénvaló. Van alapja a kritikájának, de sok részigazság volt benne. Nem lehet egy kalap alá venni mindenkit, sok magyar edző a legjobb tudása szerint dolgozik, nem csap be senkit. Higgye el, nagyon is van lelkiismeretük a magyar edzőknek. Akad persze, aki félvállról veszi a dolgokat, de nagyon sokakat szíven ütöttek a válogatott vereségei, elgondolkodtak, hogy miért tarthatunk itt, rengeteget tanakodtak a kiúton, azon, hogy mit rontottunk el. És hol van a hiba? Inkább a nem megfelelő kiválasztásban. Az előző 15 évben Magyarországon bárki lehetett futballedző, egyszerűen fokról fokra elvégezte a tanfolyamokat, melyeken soha senki nem bukott meg. Ezért bántják az általánosítások, illetve a hollandiai vereség után csak úgy ömlő kritikák? Azt kezdem érezni, hogy a múlt minden sara rám ömlik, miközben az az ember, aki tizenöt éven át irányította az edzőképzést (Mezey György – a szerk.), meg sem szólalt, és nem is kérdezi senki. Tizenöt év alatt felnő egy generáció, a mostani kudarcokat nem rajtam kell számon kérni, sokszor magam is megszenvedtem a rendszert. Kaotikus állapotok uralkodtak, felmerült az is, hogy az UEFA visszaveszi a licencet, mert nem voltak valós követelmények, sem számonkérés, emellett számos, a pro licencért fizető edzőt képeztek, miközben megfeledkeztek az utánpótlásedzőkről. A teljes interjút ide kattintva tudod elolvasni!
