A magyar válogatott cserejátékosai sem tudtak hozzátenni a csapat játékához (Fotó: Takács József)
Fiúk, nem ezt ígértétek! Nem azt ígértétek, hogy taps – taps és 1-0 nem ide. Nem azt ígértétek, hogy óvodás gólt kapunk. Nem azt ígértétek, Guzmics egész egyszerűen odapasszolja az ellenfélnek a labdát a félpályán, majd szemmel követi, ahogy a román játékos gólt lő. Ja, az a román játékos, aki 30-35 métert vezette a labdát. Ahelyett, hogy legalább szabálytalankodtunk volna vele akkor, amikor még szemben voltunk vele – még véletlenül sem hátulról, mert azért piros járt. Nem azt ígértétek, hogy csak drukkoltok Bogdánnak. Nem az ígértétek, hogy ezután nem küzdötök, nem hajtotok, hogy nincs is nálatok a labda. Nem azt ígértétek, hogy az első kaput eltaláló lövésünkre a 39. percig kell majd várni. Nem azt ígértétek, hogy ekkor már 2-0-ra vezetnek majd a románok. Nem azt ígértétek, hogy nézitek, ahogy a románok Böde szerelésért követően négy passzal a kapunk előtt teremnek majd, és úgy lőnek egy egyébként szép gólt, hogy mi csak nézzük. Nem csak mi, a tv előtt, hanem ti, a magyar játékosok is a pályán. Nem azt ígértétek, hogy a második félidőben nemhogy nem küzdőtök, de teljesen összezuhantok. Nem azt ígértétek, hogy csak drukkoltok Bogdán Ádámnak, hogy ne kapjon több gólt. (Egyedül Bogdán volt az, aki méltó volt a címeres mezre, ő mentette meg a csapatot a nagyobb vereségtől) Nem azt ígértétek, hogy nem futtok majd. Nem azt ígértétek, hogy nem ütköztök majd. Nem azt ígértétek, hogy végén még teljes hülyét csinál a védelemből az egyik román játékos. Nem azt ígértétek, hogy megaláznak minket a románok. Nem azt ígértétek, hogy a románok úgy fognak játszani velünk, mint macska az egérrel. Nem azt ígértétek, hogy szégyenkezni kell majd miattatok. Kapitány úr, fiúk, nem ezeket ígértétek. De ezeket tettétek.
Fehér György
