Ahol és akik szeretik Berlusconit: a San Siróban, a Milan-hívek körében
Ha van még valami állandónak, megváltoztathatatlannak tetsző a modern futballban, akkor az, hogy az AC Milant Silvio Berlusconi irányítja és a csapat a San Siróban – ha úgy tetszik a Giuseppe Meazza Stadionban – játszik.
Rendre jönnek arról hírek, hogy ez a "szentháromság" megbomlik.
A stadionok állapotát tekintve borzalmasan álló olasz futballban a Milan hat évvel ezelőtt bejelentette, hogy új stadionba költözik az elavultnak tetsző San Siro helyett. Be is mutatták a látványterveket, íme:
Aztán tavaly februárban Silvio Berlusconi – aki többnyire attól függően, hogy éppen miniszterelnök volt-e vagy sem, különböző pozíciókban szerepelt a klub élén, most éppen tiszteletbeli elnök – lánya, Barbara Berlusconi jelentette be egy új stadion építését, annak már ilyen látványtervei voltak:
Mindenki csodálkozott, hogy miből épülne bármelyik is, hiszen a hírek szerint a Milan több mint 200 millió eurós tartozást halmozott fel. Aztán később Barbara Berlusconi bejelentette: végülis az apukája nagyon szereti a San Sirót, érzelmileg erősen kötődik hozzá, így marad a Milan a jól ismert falak között.
Aztán időközben történt, hogy Berlusconi eladta a Milant. Először csak kis tulajdonhányadot, majd az egészet. Elvileg. A hírek szerint a kínai befektetőcsoport, a Sino-Europe Sports 740 millió euróért vette meg. Úgy volt, hogy 2015. október 1-jén veszik át az uralmat a kínaiak a vörös-feketéknél. Aztán meghiúsult az adás-vétel – pontosabban átütemezték decemberre.
Közben Berlusconi jelezte, hogy bár tudja, hogy leendő tiszteletbeli elnökként nem lesz joga beleszólni az ügyekbe, de szeretne mégis beleszólni. A kínaiak nem örültek ennek.
Ma jött a friss hír, közleményt adott ki a Milant birtokló Berlusconi-cég, a Fininvest és a kínai csoport, hogy tovább tolódik a vétel, 2017. március 3-ig. Állítólag a kínaiak hibájából, ezért fizetnek 100 millió euró kárpótlást.
Hiszi a piszi. Egyszerűen jobb, ha elfogadjuk: nincs Milan sem San Siro, sem Berlusconi nélkül.
(És ez így van rendjén!…)
Bodnár Zalán
