A legmagasabban jegyzett kelet-európai válogatott, a horvát is fájdalmasan korán búcsúzott (fotó: Reuters)
Hiába a 24 csapatos lebonyolítás, a plusz nyolc csapat, a tíz Kelet-Európából érkező együttes többsége csak biodíszletnek kellett, ahhoz, hogy asszisztáljanak a nagyok játékához, s persze, hogy lelkes, „szűz” szurkolóik milliárdokat költsenek az UEFA jegyeire és a méregdrága Franciaországban.
A csoportkör után búcsúzó nyolc csapat háromnegyede volt keleti válogatott, azonnal mehetett haza Csehország, Ukrajna, Oroszország, Albánia, Románia, Törökország. Köztük hatalmas, a futballban mégis méretükhöz, politikai súlyokhoz képest sikertelen országok, kétharmaduk az Európai Unión kívülről. Még pontosabban: aki keletről képes volt továbbjutni (Horvátország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország), az mind tagja az EU-nak. Ekkor még tehát meglepetésként és nagy bravúrt elérve továbbjutott ugyan Magyarország és Szlovákia, ám a nyolcaddöntőben „csont nélkül”, 7-0-s összesítéssel távoztak (távoztunk) a leginkább azt erősítve, hogy az unió keleti végeiről véletlen, rendkívüli kirándulást tettünk ebbe a szférába. A horvátok kiesése ugyanitt már kimondottan fájdalmas keletről nézve, s szinte csak a nagy számok törvényének köszönhető, hogy egyetlen keleti válogatott, az itteni léptékben hatalmas Lengyelországé a legjobb nyolc mezőnyébe is eljutott, kiegészítve a hét (!) nyugati csapat mezőnyét. (Négy éve is 6:2 volt az arány egyébként, dacára annak, hogy keleten volt az Eb, és a két rendező, Ukrajna és Lengyelország a rendező jogán indulhatott, a négy között aztán már ott is csak nyugatiak voltak.) Akadtak ugyan meglepetéscsapatok, kis országok, amelyek legyőztek nagyokat, de ezek is a földrész legnyugatibb széléről jöttek, amennyiben földrajzi és politikai értelemben Izland és Wales a kontinens részének nevezhető. Döbbenetes, hogy már a legjobb tizenhat között is csak EU-tagállamok voltak, illetve olyanok (Izland, Wales, Anglia), amelyek lehetnének EU-tagállamok, ha akarnának.
Jobbak a nyugatiak? Gazdagabbak? Nagyobb az önbizalmuk azoknak, akik bent vannak az unióban? Nem fogom tudni ezt a kérdést most megválaszolni, de nem lehet nem észrevenni a tendenciát. És miután e pillanatban Wales talán még hivatalosan az EU része, kijelenthető, hogy az elődöntőben is csak uniós tagállamok vannak, köztük a két óriás alapító, az unió tartóoszlopai, Franciaország és Németország, amelyek közül az egyik a döntőben is ott lesz. Nem lesz viszont ott Anglia, amelynek csúfos kiesése Izland ellen szinte egybeesett a Brexit-referendummal, viccelődött is sokat a közösségi média népe az Európából való kettős kilépéssel (az önmagához képest nagyon sikeres Eb-csapat, Észak-Írország szavazói ugyanakkor a maradás irányába tolták az összesített brit eredményt, 55.8 százalékkal ott nyertek az EU-ban való maradás hívei, ahogyan több walesi régióban is). Izland egyébként a korábban sikeres csatlakozási tárgyalások után tavaly jelezte az EU-nak, mégsem kíván az unió tagja lenni. Talán a tegnapi, franciák elleni 2-5 után ők is elgondolkoznak a tárgyalások felújításán…Hiszen tudjuk, Nagy-Britanniában már most megbánták, hogy a kilépés mellett döntöttek.
Az unió alapító atyjának tekintett Robert Schuman, volt francia külügyminiszter, majd miniszterelnök, az Európai Parlament első elnöke elégedetten dörzsölné a tenyerét a hazájában rendezett Eb elődöntőinek párosítása láttán. Franciaország Németországgal játszik, a két ősalapító egymás ellen, míg a másik ágon az unió fénykorában csatlakozó, két mintarégió képviselői, Portugália és Wales.
Összefoglalva: ha már napjaink egyik forró közéleti témája az, hogy melyik magyar vezető politikus mit gondol az EU-tagságunkról, akkor egy szempontot hadd vessünk föl mi is innen, a FourFourTwo szerkesztőségéből: az EU-tagok sokkal sikeresebbek a fociban, mint az EU-n kívüli európaiak, s ami az igazán megdöbbentő, válogatott szinten is. Apropó, FFT! Akkor nekünk majd vámot kell fizetnünk a licencdíj után a brit anyalapnak?… 🙁
Szöllősi György (Európai Unió)
