Lakatos Lajos, Szentmarjay Tibor, Szusza Ferenc, Hannich Péter, Csank János, Simon Antal, Kiss Tibor, Bajzát Péter, Vén Gábor, most csak néhány név azok közül, akik öregbítették a városi labdarúgás hírnevét. Méltatlan, mégsem mindenki tudja, hogy a többszörösen világ legjobb játékvezetőjeként elismert Puhl Sándor is egri kötődésű, gyakran jár a városba, máig bérlője a buszpályaudvar közelében található Expressz-Aranysíp étteremnek. Egy rövid ideig volt itt Tornyi Barnabás is, de mivel túl korán távozott a támogató, maradandót nem tudott alkotni. Nem úgy Szentes Lázár, aki edzőként kitűnő munkát végzett, és szakmai vezetőként igazán itt került bele a körforgásba.
Csank János sem nagyon tud elszakadni a várostól. Bár lassan alig lesz olyan klub, ahol nem dolgozott, az egriek máig gyakran lehetnek figyelmesek arra, amint kimért léptekkel sétál a Dobó téren, és elfogyaszt egy kellemes ebédet kedvenc éttermében, az elegáns Senator-Házban. Jóféle borok, műemlékek, kulturális intézmények, barátságos emberek, és azok a hamisíthatatlan Heves megyei éjszakák… Ez igen, ez Eger, de mi van a labdarúgással? Végre kezdenek rendeződni a dolgok, és ez nagy szó, mert a szezon előtt arra sem lehetett mérget venni, hogy a csapat el tud majd indulni a másodosztályú bajnokságban. A csapat vezetőedzője Simon Antal, aki az FFT-nek azt mondta: a szezon előtt eleve be voltak határolva a lehetőségek, ehhez képest sikerként értékelhető a jelenlegi negyedik hely a tabellán: „A bajnokság előtt két héttel álltunk össze, így be voltak határolva a lehetőségeink. Én azt mondom, hogy ettől függetlenül a stáb elég jó keretet hozott össze. Különösebb célkitűzést akkor még nem tudtunk megjelölni, mindenképp meg kellett várni, hogy teljen el nyolc-tíz mérkőzés vagy inkább ez a fél szezon.”
Az Eger négy meccse veretlen a Keleti csoportban, pénteken a REAC otthonában tudott nyerni 2–1-re, így továbbra is élnek a dobogós remények – kérdés, a viszontagságos rajt után valóban lehet ilyen nagyot álmodni? „Jelen állapotban csak két pontra vagyunk a dobogótól, tehát mondhatjuk, hogy lehetséges. Erre az évre konkrétan nincs olyan cél, hogy dobogó vagy feljutás, az volt a cél, hogy találjunk egy magot, akik a jövőben olyan stabil csapatot tudnak majd alkotni, akik a feljutásra is esélyesek lehetnek. Erre az évre nagyjából ez volt az elvárás” – vélekedett ezzel kapcsolatban Simon. Az 1907-ben alapított egyesület fennállása során az összes osztályt megjárta, öt alkalommal szerepelt az élvonalban, igaz a bennmaradás egyszer sem sikerült. Most újra egy nagy ugrásra készülnek a megyeszékhelyen, az önkormányzat támogatásával, egy hiteles főtámogatóval, tehetséges és alázatos játékosokkal.
>>> EgRiport – I. rész
Tóthpál Zoltán
