Robson-Kanu váratlan cselét nem vette be a számításaiba a FIFA… (fotó: Getty)
A FIFA 1993-ban hozta létre a minden hónapban frissített világranglistáját. Azt még értjük, hogy mondjuk a teniszben miért van ilyesmire szükség, de a futballban nem igazán látjuk a létjogosultságát, lévén, hogy azért van a világbajnokság és az Európa-bajnokság, hogy a csapatok eldöntsék egymás között, melyik a jobb. A világbajnok legyen az első helyen, az ezüstérmes a második és így tovább, de az is gyakori, hogy a vb győztesét még a győzelem hónapjában sem teszik be az első két hely egyikére.
Nem teljesen légből kapott módon ítélkeznek a FIFA-nál, van egy pontszámítási rendszer, ami persze jellegéből fakadóan csak torz lehet, mivel az ellenfelek erejét a listán való helyezésből vezeti le, tehát ha visszagörgetünk a kezdetekhez, akkor mégis csak szubjektív véleményre épül (ellentétben a pályán elért eredménnyel, ami objektív mérce). Ezt erősíti az is, hogy amikor 2006-ban megváltoztatta a FIFA a pontszámítási módszert, alaposan felkavarodott a lista, majdhogy a feje tetejére nem állt.
A pontszámítás részleteivel nem untatnék senkit, a Wikipédián is megnézhető ITT.
Összeszedtünk inkább néhány adatot, amelyek rávilágítanak az egész ranglista komolytalanságára.
Ha ugyanis hivatkozási alap lehetne a FIFA-világranglista, akkor az idei Eb-n a 24 csapatból csak 16-nak "lett volna szabad" kijutnia. A selejtezősorozat kezdetén, 2014 szeptemberében ugyanis a következő 24 válogatott állt a legelőkelőbb helyen Európában, tehát a rangsor alapján nekik kellett volna kijutniuk:
1. Németország
3. Hollandia
5. Belgium
7. Spanyolország
9. Svájc
10. Franciaország
11. Portugália
13. Görögország
14. Olaszország
16. Horvátország
19. Bosznia-Hercegovina
20. Anglia
22. Ukrajna
23. Oroszország
26. Dánia
27. Románia
28. Skócia
29. Svédország
31. Szerbia
32. Törökország
34. Magyarország
35. Csehország
36. Örményország
39. Szlovénia
Vastagon és dőlttel szedve láthatóak azok az országok, amelyek voltak olyan pofátlanok, hogy bár a FIFA elvárta tőlük, mégsem jutottak ki az Eb-re, kvázi a kiesésükkel máris hiteltelenítették a rendszert. a 24-ből nyolc ilyen csapat volt, tehát a FIFA találati aránya csupán 66,6 százalékos volt.
Aztán lássuk az Eb előtti ranglistát, 2016. június 2-áról!
Az akkori ranglista alapján a 4 legjobb európai csapat, tehát amelyeknek az elődöntőbe kellett volna jutniuk:
2. Belgium
4. Németország
6. Spanyolország
8. Portugália
Mint látható, ezeknek csak a fele jutott el "rendeltetési helyére", a FIFA találati aránya immár csak 50 százalékos.
Még rosszabb a helyzet, ha a legjobb nyolc mezőnyét nézzük, ahová a ranglista alapján el kellett volna még jutnia a következő országoknak (nem számolva be azokat, akik eleve ki sem jutottak, de a ranglistán még mindig előkelő helyen álltak):
Ausztria (10.)
Anglia (11.)
Olaszország (12.)
Svájc (15.)
Négyből egynek, a nyolcból mindössze háromnak sikerült ez, tehát a FIFA találati aránya már jóval 50 százalék alá esik.
Látható tehát, hogy a FIFA világranglistája nemhogy hivatkozási alapnak nem alkalmas, de még csak igazodási pontnak sem tekinthető.
Azok pedig, akik próbálják komolyan venni, itt egy újabb szempont: miközben a magyar válogatott szereplésére úgy tekintünk, mint erőn felüli, hősies teljesítményre, meglepetésre, azoknak a FIFA-világranglista azt üzeni: a magyar csapat nem keltett meglepetést, csak hozta az elvárhatót, mivel a selejtezők előtt is a legjobb 24 közé volt várható (2014 szeptemberében a 21. legjobbnak tartott európai válogatott volt), és az Eb előtt is a 16-ba, mert a kijutottakat figyelembe véve a 12. legjobb európainak soroltatott.
Hogy olyanokkal már elő se hozakodjunk, mint Argentína első helyezése, miközben egymás utáni két évben veszítette el a Copa América-döntőjét Chilével szemben és épp a világranglista 1993-as megszületése óta nem nyert egyetlen felnőtt tornát sem, vagy a líbling Belgium, amely viszont még soha történelme során nem nyert trófeát. Nekik pont egy dologra jó az egész rangsorosdi: vigasznak.
Bodnár Zalán
