Egyik áhítatból a másikba
Ezt a 2-0-t soha nem felejtjük el!
Megmutattuk, hogy az a legédesebb diadal, amikor esélytelenebbként kiállva csapunk oda, amikor nem számít a nyavalyás világranglista, és a világ felkapja a fejét a meglepetésre.
Tudtuk, éreztük, hogy ez a szedett-vetett ellenfél, amelynek a fele játékosa nemzeti öntudat nélküli zsoldos bevándorlósarj, nem alkothat egységes csapatot.
Ezt neked, Brüsszel!
És pont úgy nyertünk, ahogy szeretem: egy begyötört gól, majd az eredmény őrzése, és a lefújás előtti pillanatokban, amikor az ellenfél kitámad, egy gyors és gyilkos kontra, majd bevágja – Pellé!
Úgy szocializálódtam a futballban, hogy természetesnek tartottam: csak ilyen véget érhet a történet.
De nem, most először nem!…
