Jó, hogy vagytok, mikor mentek?
[BANNER133
Magyarországon és Olaszországban is évek óta zajlik a harc az úgynevezett ultrák és a klubvezetők között, és eddig ebben a nézeteltérésben nem tudtam igazán eldönteni, melyik oldalnak van igaza, hiszen a rendet és a sportszerű szurkolást is szeretem a stadionokban, viszont a túlzottan steril futball-légkör sem tetszik, az ultrák által megteremtett hangulatra is szükség van.
Az elmúlt napok eseményei azonban kezdenek elbillenteni az ultrákkal szembeni intolerancia és határozott fellépés irányába.
Az addig is valamelyest köztudott volt, hogy például Olaszországban az ultrák – akik sok olasz stadionban maguk értékesíthetik a meccsjegyeket – úgy érzik: attól, hogy ott vannak minden meccsen, már egyben társtulajdonosai is a klubnak, és rettegésben tarthatják a játékosokat és a klubvezetőket egyaránt.
Egy római maffiacsoport tagjainak letartóztatása után kiderült: még az olyan ikonoknak, mint Daniele De Rossi is el kellett viselnie egy Fiorentina elleni vesztes EL-meccs után, hogy leköpdösik, és könyörögnie kellett, hogy csak az otthonában, a családja előtt ne bántsák.
Honlapunknak az Olaszországban tíz évet eltöltő Filkor Attila is elmondta, hogy számtalan edzésüket szakították félbe az ultrák, és sokszor tartották rettegésben a játékosokat – a Barinál pedig közben az derült ki, hogy éveken át az ultrák kényszerítették bundázásra a saját játékosaikat.
A csúcspont pedig az, hogy kiderült: 2008 és 2010 között a világbajnok Francesco Totti is saját zsebből fizetett rendőröket, hogy azok a munkaidejükön kívül vigyázzanak elsőszülött fiára, Christianra, akit a Roma egyik vezérszurkolója el akart raboltatni 50 ezer euróért.
Ennyit az ultrákról…
