Storck hamar ráérzett a magyaros meccsbefejezésekre (fotó: FFT/Mravik Gusztáv)
Nyolcból nyolc.
Vagyis tovább tart a jelenlegi Eb-selejtezőkben tapasztalt jelenség: megint az ellenfél volt jobb, immár nyolcból nyolcadik alkalommal, ám pontot megint kaptunk ezért, így szép lassan gyűlnek.
Az utolsó percben Belfastban bekapott góllal viszont lényegében leegyszerűsödött – sajnos – a további számolgatás: az automatikus kijutást jelentő első két hely valamelyikéről minden valószínűség szerint már csak álmodozhatunk, a rengeteg döntetlen miatt a legjobb csoportharmadik pozíciójáról is, viszont a Feröer-szigetek elleni hazai győzelem esetén a harmadik hely már a miénk lesz.
Vagyis az Eb-re való kijutásunk szempontjából jelenleg a legfontosabb faktor a sorsolás – minden azon múlik, milyen ellenfelet kapunk a playoffra.
Azon már csak magunkban morfondírozhatunk, vajon Dárdai Pállal is eljátszottuk volna-e ezt a két pontot a hosszabbítás perceiben, hiszen nála ilyen nem fordult elő, mindig sikerült – jó kis időhúzásokkal is megspékelve – kibekkelni az utolsó perceket, sőt, nála többször is a hajrában döntötte el a csapat a meccset.
Úgy tűnik tehát, hogy bár azért Storck mester kapta meg a karmesteri pálcát, mert ő tudná a legjobban továbbvinni a Dárdai-stílust, mostanra kiderült: inkább a magyar hagyományok hű követője…
Úgyhogy aggódnia nem kell, ha esetleg megbukik nálunk szövetségi kapitányként, de szeret itt élni, mert úgy hallottam, hogy a magyar kézilabdacsapatoknál is igencsak él és virul az utolsó percekben elbukott meccsek hagyománya – legalábbis ezt hallottam, kézilabdát persze nem nézek.
