Napi 7-es: Remény, Neymar a neved!

---

---

Amikor Európában szinte még senki nem látta játszani Neymart, 2010 nyarán a FourFourTwo magazin angol munkatársai már nagy riportot készítettek az akkor még csak 18 éves sráccal, azt jelezve előre, hogy a Santos háza táján a brazil és a világfutball legnagyobb reménységét "rejtegetik", akit a 2014-es világbajnokságig nem is fognak elengedni Európába, mert az a küldetése, hogy odahaza megnyerje a hatodik Világ Kupát Brazíliának.
Ezután minden nyáron nagy anyag készült a magazinban Neymarról, címlapra is került kétszer még a vb előtt, és tényleg nagyon kíváncsiak voltunk már rá, mert a hírneve egyre nőtt, de az alapján nem lehetett megítélni, ahogy a meglehetősen gyengécske brazil ligában játszott, mert az európai védőket még nem kóstolta.
A messianisztikus jövendöléseket majdnem valóra váltotta aztán, a hátán cipelte a stresszes brazil válogatottat a hazai vb-n, ám nem tudta beteljesíteni küldetését, mert Zuniga térde a hátába fúródott, és Németországra már egy hitét vesztett Brazília várt az elődöntőben.
Nem sokkal a vb előtt az eredeti tervekkel szemben mégis átjött Európába, de nem éppen az ideális helyre, mert miközben (nép)vezérnek született, a Barcelonában olyan csapatba került, ahol volt már egy vezér, a háttérbe szoríthatatlan Messi, így fel kellett vállalnia a másodhegedűs szerepét.
Ám elbűvölő az, ahogy magától értetődő természetességgel és könnyedséggel átvette a vezéri szerepkört most, hogy Messi sérülés miatt kidőlt – és a magunk részéről abban sem vagyunk biztosak, hogy vissza akarja majd adni.
Meggyőződésem, hogy Neymar sorsa nem a Barcelonával köttetett össze, sokkal lazább és bátrabb futballista ő annál, hogy még hosszú évekre beragadjon Messi mögé – mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy előbb lesz világbajnok, mint argentin csapattársa, s ha egy újabb Zuniga-szerű akadály nem érkezik, akkor már Moszkvában 2018-ban, mert addigra minden jel szerint már ő lesz a világ legjobb játékosa.
Ám talán még a megnyert kupáknál és trófeáknál is fontosabb, hogy hosszú-hosszú évek ő táplálja a reményt: újra van egy olyan játékos a világfutballban, akiért tényleg lehet rajongani, mert minden mozdulata és labdaérintése felidézi azokat az időket, amikor beleszerettünk ebbe a játékba – rám például sem Messi, sem Ronaldo nem tudott így hatni soha.