Egy meccs utáni sajtótájékoztató Amerikában – megadják a módját (és ő nem az edző…)
Szörnyen irigylem az amerikai major sportoktól – sok egyéb más mellett – a játékot körülvevő médiajelenlét erejét, és azt, ahogy a liga bánik a sajtóval.
Csak összehasonlítok két lényegtelennek tűnő, apró jelenséget.
Magyarországon az NB I-ben úgy néz ki egy meccs utáni sajtótájékoztató, hogy – kivéve a három új stadionban -, egy alkalmasnak ítélt sarokba odateszik a szponzorfalat, letesznek egy általános iskolai padra emlékeztető asztalt, mögé két széket, és két teljesen kifacsart ábrázatú edző (amely közül az egyik a bírót szidja, a másik pedig odaszól az ismerős újságíróknak, hogy "nabazdmegmostbiraljatok", elmond néhány teljesen sablonos, semmire sem jó mondatot (Európában csak a körítés szebb, a sajtótájékoztatón ugyanúgy nyűgnek érzik az edzők).
A játékosokkal pedig úgy lehet beszélni a meccs után, hogy a vegyes zónában várod, míg felöltözik, aztán reménykedsz, hogy kifelé menet hajlandó lesz levenni a fülhallgatót a füléről, és megáll, hogy mondjon két sablonos mondatot, és neked álljon meg, ne egy másik stábnak, akiknek elmond mindent, míg te más valakivel próbálsz beszélni, mert újra persze már nem fogja még egyszer elmondani.
Ehhez képest például az NFL-ben a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón egy nagy konferenciateremben egy pulpituson előbb az edző, majd a mérkőzés egyik hőse is megjelenik, öltönyben, elegánsan, az egész kulturált és magasztos, rangot ad a mérkőzésnek, rangot magának a játéknak is, majdnem úgy néz ki az egész, mintha a Nobel-díj átadásán lennénk, és másodpercig sem érzed a szereplőkön (a játékosokon, az edzőkön, a médiamunkásokon), hogy teher lenne számukra, hogy ott kell lenni (meg lehet nézni a véletlenszerűen kiválasztott példát).
De idehaza, ahol még a legjobb, legmodernebb stadionokban is rendszeres, hogy nincs wifi a sajtóban, vagy olyan gyenge a jel, hogy lényegében használhatatlan, milrt várnánk el, hogy a meccs utáni sajtótájékoztató fontos és rangos esemény legyen?
Ugyanakkor pedig azt is hozzá kell tennünk, némi önkritikával: az amerikai kollégák sokkal értelmesebb és bátrabban is kérdeznek, mint ahogy felénk szokás…
