Cazorla nem érti – mi sem… (fotó: Reuters)
Az Arsenal hétközben kikapott a BL-ben rendre a pofozógép szerepét eljátszó Dinamo Zagrebtől 2-1-re, szombaton pedig a Chelsea-től 2-0-ra.
Önmagában az nem volna érdekes, hogy egy csapat két egymást követő meccsen vereséget szenved, de az már figyelemre méltó, hogy ezen a két meccsen összesen három piros lapot szed össze a csapat, és szerez egy öngólt.
Ha magyar vagy olasz csapat csinálná ezt, mindenki magabiztosan rámondhatná, hogy bundáznak keményen a srácok, ment a mix a meccs előtt.
De az Arsenalra is mondhatjuk ezt?
Nem merjük, de azt azért be kell vallanom, hogy ebből a szempontból a Premier League nekem évek óta nagyon gyanús – 2-3 éve volt olyan bajnoki idény, amelyben a nagy rangadók több mint fele öt-hat gólos különbséget hozott a csapatok között, tehát pont olyan eredményeket, amelyre senki nem szokott fogadni, kivéve, aki tudja, hogy ez fog történni, na meg persze például azt az Arsenal-Reading 7-5-ös meccset is elég nehéz megmagyarázni.
De jóhiszeműen feltételezzük, hogy a Premier League nem csak színház, és szó sincs megrendezett meccsekről – akkor viszont cserébe azt kell feltételeznünk, hogy mentálisan borzalmasan gyenge és élsportra szellemileg teljesen alkalmatlan, a fontos meccseken koncentrációhiányos és ostoba játékosokat nevel ki a Wenger-iskola, és ez az egész filozófia, amelyre a Wenger-féle Arsenal épül, egy totális melléfogás.
Minden Arsenal-hívő döntse el, hogy melyik számára a vállalhatóbb opció.
