Ez a magyar válogatott mez még ma is megdobogtatja a szívemet (a képen nem sz északírek, hanem az írek elleni 1989-es meccs egyik jelenete Détárival)
Izgatottan ülök a képernyőn előtt, és igen, végre kiírják, megvan a kezdőcsapat az északírek ellen!
Ahogy azt reméltem, Disztl Péter véd, a testvére, Disztl Laci is ott van a védelemben, és a szemem lázasan keresi, majd meg is találja, igen, ez az, Détári is játszik – alig várom, hogy meglássam, tényleg olyan jó-e, mint mesélik!
1989. szeptember 6-át írtuk, Magyarország világbajnoki selejtezőt játszott a belfasti Windsor Parkban Észak-írország ellen, és ezt a meccset bizonyára már sokan elfelejtették, talán még a 2-1-es győzelmünkhöz a két gólt szerző Kovács Kálmán és Bognár György is, én azonban sohasem fogom, lévén, hogy ez volt az első magyar válogatott meccsem, amit láttam a tévében.
Bajnoki mérkőzésket már sokat láttam előtte, de az első válogatott meccs előtt heteken át izgultam, vajon milyen lesz, és az a kezdőcsapat, azok a gólok, az a gyönyörű szép fehér magyar válogatott mez örökre a lényembe ívódott.
Ma, immár krisztusi korban, napra pontosan 26 évvel később – hála az MSÚSZ Csillag Imre-ösztöndíjprogramjának – itt vagyok Belfastban, ugyanabban a stadionban, és a világ kedvenc, Magyarország egyetlen futballmagazinját tudósíthatom a helyszínről, az Észak-írország-Magyarország Eb-selejtezőről.
Nagyot fordult azóta a világ, hogy mást ne mondjunk, az akkori válogatott tagjai, akikre hétévesen istenként néztem fel, ma már mind az ismerőseim, gyakran beszélek és találkozom velük, vagy ma már én faggatom az MLSZ hivatalos meccsfüzeteihez az első válogatott meccsükre készülő gyerekeket – másfelől pedig abban, hogy az 1989-ben lenézett és simán megvert északírek ma épp ellenünk kijuthatnak történetük során először az Eb-re (míg én egyáltalán nem láthattam azóta sem a magyar válogatottat világversenyen).
Elnézést, hogy ez a mai jegyzet ilyen személyes jellegű lett, de – hogy egy klasszikust idézzünk – nem tehetek róla, Mónika, nosztalgikus állapotban vagyok.
