Már megint itt vagy?!…
Megint a törökökre figyel a világ.
Ankarában békés tüntetők között robbant az Iszlám Állam vagy tudja a fene, hogy kicsoda, a szomszédban ott van Szíria meg a kurdok, az országban a NATO-támaszpontok, szóval a térségben szép csendben készülődik a harmadik világháború.
Nekünk is volt elég bajunk a törökökkel, már ama nevezetes 150 év előtt is, folyton véres volt tőlük a lábunk, ahogy a mondókában a szegény gólyának is.
Most, hogy az ukránok és a spanyolok tegnap este voltak szívesek egy tiszta (és jó) meccset játszani egymással, újabb akadály hárult el a magyar Eb-részvétel elől, és már csak régi barátaink, a törökök szúrhatnak ki velünk, amennyiben ugyanis legyőzik ma este Izlandot otthon, illetve ezzel egy időben Lettország odahaza kikap Kazahsztántól, akkor ők lesznek a legjobb csoportharmadikok, mi pedig mehetünk pótselejtezni.
Ma estétől nincs tovább számolgatás, minden kártyalap az asztalon lesz, és nagyon szerencsétlen leosztás kell ahhoz, hogy megint mi sírjunk a végén – de még ne kezdjük el teljesen beleélni magunkat, mert a törökök még lopva kibabrálhatnak velünk, mint mikor 1541-ben csellel, harc nélkül elfoglalták Buda várát.
Szóval kedves törökök, Budáért, a 150 évért, a két évszázadnyi tömény szenvedésért, a köcsög Jumurdzsákért, és azért, mert szegény Katalinkát sós kútba és kerék alá tettétek, legyetek szívesek ma kikapni a fenébe.
Vagy legalább, ha megint sebet kapunk tőletek, csak olyan legyen, amit a lettek még begyógyíthatnak!…
