A durci és a hiszti megy most csak (fotó: telegraph.co.uk)
A legkevesebb, amit mindig is állíthattunk José Mourinhóról, hogy karakán edző.
Amióta csak ismerjük, a legtöbben szeretjük azért, mert nem csupán sikeres, hanem nagyon stílusos is, nem semmitmondóak a nyilatkozatai, megszámlálhatatlan frappáns megnyilatkozása van.
Iskolát teremtett azzal, ahogy a mérkőzések előtt és után konfliktusokat vállal fel, mindenkinek beszól vagy visszaszól, és ünnepeltük ezért a módszeréért, mondván, hogy ezzel a játékosai válláról veszi le a terhet, magára irányítja a figyelmet, így játékosainak csak a futballal kell foglalkozniuk.
Kezdem viszont úgy érezni, hogy ez már nem egy szerep, nem egy mesterséges stratégia, hanem a hülyeségeit nagyon is komolyan gondolja a portugál mester – akkor viszont ez most nagyon kontraproduktív.
Most is minden forduló után Mourinho a téma, de egyre kevésbé kreatívak a beszólásai (hol van már az, amikor felolvasott egy általa írt listát, hogy hányszor tévedtek a bajnokságban a bírók a Barca javára és a Real kárára…), a balhéit már a Chelsea-szurkolók is sanda szemmel nézik, mert sokszor nekik is kínos.
És most, hogy nem megy a szekér, szánalmas is az állandó bírózás, a kiállításai, eltiltásai, és az ezeket kísérő műsorai, amelyek egyre inkább gyerekes hisztire emlékeztetnek.
José Mourihónak újra meg kell találnia önmagát, mert ez most rossz irány – a győzelmekhez visszavezető ösvény nem műbalhékkal van kikövezve…
