Sújts le!….
Mind több futballrajongó ismerősömtől hallom azt, hogy mennyire ki nem állhatják Diego Simeonét, és azt a stílust, amelyet képvisel az Atlético edzője.
Egyáltalán nem értem a fanyalgókat, sőt, az ellenkezőjét vallom: kimondottan áldásnak tartom, hogy a modern futballban akad egy ilyen karakter, aki szenvedélyt és hitet visz a játékba.
És nem csak azért, mert nélküle a spanyol bajnokság olyan dögunalmas és egyoldalú lenne, mint általában tízből kilenc évben szokott.
Már miért lenne az baj, hogy a Barcelonánál és a Real Madridnál gyengébb játékosállományával megpróbálja felvenni a harcot a nagyokkal, a maga harcmodoroában?
A legnagyobb hadvezérek mindig is az asszimetrikus harcmodor hívei voltak, vagyis a gyengébbnek muszáj megtalálni azokat a pici réseket a pajzson, amellyekkel a nagy "reguláris hadseregek" meggyengíthetők; és nem szükséges válogatni az eszközökben, ha megvannak ezek a rések.
Sokan azzal vádolják Simeonét, hogy harcnak fogja fel a futballt, miközben az egy játék.
Fenéket: aznap, amikor valaki bebizonyítja nekem, hogy a futball csak játék, örökre abbahagyom a nézését.
