Ordibálni remekül tud…
Az argentin Marcelo Bielsa egész Dél-Amerika-szerte rendkívüli tiszteletnek örvendő edző, a legtöbben kedveskedő becenevén emlegetik: "El Loco", vagyis "Az Őrült".
Hírnevét tulajdonképpen annak köszönheti, hogy első edzői megbízatásakor máris eljutott a Newell Old Boysszal az 1992-es Libertadores-kupa döntőjébe (végül a brazil Sao Paulo nyert), és spanyolajkú révén, amint pici válság üti fel a fejét a Real Madridnál vagy a Barcelonánál, rendre bedobják a nevét, mint jelöltet a kispadra.
Gyakran hallani korábbi játékosait, ahogy áhítattal beszélnek róla, az edzők közül pedig Diego Simeone és Mauricio Pochettino is példaképének tartja.
Meglátásom szerint viszont ő a világ legtúlértékeltebb edzője, egy közönséges kamu, aki mesterségesen tartja fenn az imázsát csupán azzal, hogy állandóan ordibál, mint egy őrült, így a laikusokban azt a látszatot kelti, hogy mennyire ért a munkájához.
Európában viszont eddig alig-alig próbált szerencsét, az Espanyolnál nem váltotta meg a világot, az Athletic Bilbaót pedig ugyan elvitte az Európa-liga döntőjébe 2012-ben, de az inkább Fernando Llorente, Javi Martínez és Ander Herrera érdeme volt, az ő távozásuk után a Bilbao ismét jelentősen visszaesett.
Amikor viszont igazán komoly feladatot kapott, rendre elbukott: Argentínának 2002-ben olyan kerete volt, hogy azzal minimum a vb-döntőbe kellett volna jutnia, de még a csoportkört sem élte túl, Chilében pedig négy évig volt szövetségi kapitány, de a válogatott azóta jó igazán, hogy ő 2011-ben odébb állt.
Most a Marseille edzője volt, de egyetlen meccs (a Caen elleni 1-0-s vereség) után azonnal lemondott – talán a legfőbb ideje lenne az NB I-ben munkát vállalnia, mert mifelénk is azt tartják a jó edzőnek, aki jól tud üvölteni (vagy legalábbis együtt a farkasokkal…).
