Elő a fogakkal! (fotó: pfla.hu/Takács József)
Általános megdöbbenést keltett, hogy Kleinheisler László, a vörös haja miatt csak Scholesként emlegetett, Felcsúton nevelkedett, most a Videoton keretéhez tartozó, de a második csapathoz "száműzött" középpályás bekerült Bernd Storck szövetségi kapitány bő keretébe.
Hát még az, hogy a szűkített keretben is ott rekedt, ellentétben mondjuk Kalmár Zsolttal vagy Varga Rolanddal – annak ellenére, hogy május óta nem játszott bajnoki mérkőzést (akkor még a Puskás Akadémia FC tagjaként).
Még az a vicces vád is megfogalmazódott, hogy csak azért kerettag, mert a német kapitány neki legalább ki tudja ejteni a nevét, valójában azonban Storck jól ismeri Kleinheislert a korosztályos válogatottból, és bízik benne.
Megmondom, én is bízom benne, miután volt alkalmam testközelből követni a futballistává cseperedését.
Azt azért nem állítanám, hogy már válogatott szintű játékos, pláne úgy, hogy kis megtorpanás tapasztalható a fejlődésében, de nem mondanám, hogy nagyobb kutyaütő, mint bárki más a mai magyar válogatottban – illetve dehogynem: pont, hogy sokkal nagyobb kutyaütő, ez a jó benne.
A válogatott tele van sablonfuballistákkal, és Scholes mindennel vádolható, csak azzal nem, hogy sablonos lenne – nagyjából az egyetlen olyan temperamentumú magyar futballista, amilyenből sokkal többet szeretnék látni: nem ismer elveszett labdát, csíp, rúg, harap, minden ütközésbe belemegy (igaz, ezért is sérül meg olyan gyakran).
Arra nem vennék mérget, hogy ahhoz is lesz bátorsága Storcknak, hogy a csapatba betegye, de tény, hogy a norvégok az esélyesebbek, tőlünk valami váratlan húzás kell, így Scholes akár még az ász is lehet a kapitány paklijában.
