Ugyan nem görög, de azért római (fotó: themasports.com)
Vasárnap, a Sassuolo elleni meccsen – még ha lesről is – megszerezte 300. gólját az AS Roma mezében Francesco Totti.
Miért olyan nagy dolog ez manapság, amikor Messi és Ronaldo olyan ipari mennyiségben termeli a gólokat, hogy kábé öt év alatt összegyűjtik a 300-at fejenként?
Egyrészt, bár a mai olasz bajnokságot sok tekintetben nem lehet összehasonlítani a spanyollal, de azt azért még bátran állíthatjuk, hogy a védelmek jóval erősebbek Itáliában, az olasz kiscsapatoknak nem lehet és nem is szoktak hat-nyolc gólokat berámolni, mint a spanyoloknak.
Totti ráadásul már akkor is a Serie A-ban játszott, amikor még kétségkívül a világ legerősebb ligája volt, valósággal rettegett védelmekkel, amikor a meccsenkénti gólátlag alig mozgott egy és kettő között.
Aztán persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy pályafutása túlnyomó részében Totti nem klasszikus csatár volt, hanem a csatárok mögötti irányító, trequarista vagy fantasista, elsődleges feladata nem a gólszerzés volt, hanem a helyzetteremtés.
Ezt egyébként még a gólszerzésnél is magasabb szinten űzte, érdemes lenne egyszer pontosan összeszámolni a gólpasszait és a gólpasszt érő indításait is.
Szóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez az 1993 és 2015 között szerzett 300 gól felér a mai spanyol bajnokságban 500-zal…
