Csabai József (balról) is az szovjet beavatkozás okozta trauma miatt hagyta el a Fradit, és menekült Nyugatra (fotó: tempofradi.hu)
Rengeteg politikus és közszereplő beszélt tegnap, az október 23-i ünnepség keretében az 1956-os drámai eseményekről.
Noha nyilván nem ez volt akkoriban a legfontosabb, de egyikük sem hozta szóba, hogy a magyar futballt is milyen dráma érte '56-ban.
A forradalom és az azt követő megtorlás miatt szétesett az Aranycsapat, illetve a kor egyik legjobb európai kupacsapata, a Honvéd, amelynek három tagja (Puskás, Kocsis, Czibor) nem tért haza az Athletic Bilbao elleni BEK-meccs után.
Nem csupán az Aranycsapat esett szét, de eltűnt egy teljes – ráadásul hihetetlenül tehetséges – utánpótlás-generáció is a magyar futballból, mert a Hoffer József vezette U18-as csapatunk is kinn maradt egy UEFA-tornán, a keretből csak hárman tértek haza.
Vagy említhetnénk Csabai Józsefet, aki szintén az 56-os trauma miatt választotta azt, hogy elhagyja az országot, majd a spanyol és a kanadai futball legendája lett, nem mellesleg pedig a nemzetközi sportorvoslás egyik kiemelkedő alakja.
Meg aztán ott van a Népstadion, amelyet ugyan átadtak 1953-ban, de nem fejezték még be, és részben az '54-es vb-döntős vereség, részben az '56-os forradalom miatt nem fejezték be soha.
És egyáltalán, ami a legfontosabb: 1956. október 23-án, illetve azt azt követően megtorlások során dőlt el véglegesen, hogy a kommunista kormány szándékosan lerombolja a magyar futballkultúrát, mert kerülni igyekszik az olyan szituációkat, amelyekben sok ember gyűlik össze egy helyen, kontrollálatlanul – és ez a futballkultúra azóta is mély álomban alszik.
