Dzsudzsák Balázs egyenlített a horvátok ellen (Fotó: Mravik Gusztáv/FFT)
Kevés meglepetést tartogatott mindkét szövetségi kapitány az Eb előtti első felkészülési mérkőzésén, a kezdőcsapat összeállítását illetően: nálunk – ha ez nevezhető egyáltalán meglepetésnek – a válogatottsági rekorder Király Gábor helyett ezúttal Dibusz Dénest tesztelte Bernd Storck szövetségi kapitány, Juhász Roland helyett Lang Ádám kapott helyet a védelem tengelyében, míg elöl Priskin Tamás kezdett centerként, és Németh Krisztián is a pályán volt – már ha ezt valaki észrevette… –, ő balról segítette (volna) a támadásokat. A horvátoknál pedig tudtuk, hogy Ivan Rakitic és Darijo Srna is sérült, meglepetést inkább csak a Dinamo Zagreb játékosának, Domagoj Antolicnak a bekerülése jelentett. A meccs képe pont olyan volt, mint vártuk: a horvátok kezdeményeztek, mi pedig csak nagy ritkán mentünk át a felezővonalon labdával. A legjobb teljesítményünket talán a játékot remekül olvasó Guzmics Richárd, és az ellenfél szellemi vezéréhez, Luka Modrichoz hasonlóan intelligensen futballozó Gera Zoltán nyújtotta. Bár az volt az érzésünk: Gerának nem a középpálya mélyén, hanem az élén kellene játszania, mert az ütközés nem az ő műfaja, a labdáinak viszont szeme van. Így viszont senki nem volt, akik elöl helyzetbe hozza a támadókat. Helyzeteink ennek megfelelően csupán átlövésekből adódtak: a 36. percben Dzsudzsák Balázs 25 méterről ballal, a 42. percben Kleinheisler László 23 méterről jobbal veszélyeztetett. Előbbi próbálkozás után kevéssel mellé ment a labda, „Scholes” lövését viszont Kalinic kapusnak kellett bravúrral védenie. A horvátoknak több helyzetük volt valamennyivel, de nem volt nyomasztó a fölényük. Brozovics messziről, egy emeléssel emelte meg pár pillanatra a pulzusszámunkat, az interes Perisic egy 17 méteres csavarással riogatott. Inkább abban domborodott ki a vendégek fölénye, hogy Modricék tudatosabban játszottak, szándékosan keresték a begyakorolt figurákat, tudták, hogy kinek mi a dolga a pályán, míg mi kénytelenek voltunk sokszor kapkodva választani megoldást. A horvátok gója is ilyen előzmények után született meg a 29. percben: bal oldali akció már középen is ziccer alakulhatott volna ki, de a még távolabbi célpontnak, Mario Mandzukicnak is jó volt a labda, a Juventus csatára pedig néhány méterről nem hibázott (0-1). A szünetben Storck kapitány levitte a halvány Némethet a pályáról, és a lengyel bajnokságban a gólokat számolatlanul szerző Nikolics Nemanját küldte be a helyére, míg Szalai Ádám is szerepet kapott Priskin helyett (és még Elek Ákos is beállt Nagy Ádám helyére). A játék képén ez azonban nem sokat változtatott. Viszont a második félidőben megszűnt a horvát mezőnyfölény, ellenfelünk szemmel láthatóan nem erőltette meg magát a vezetés tudatában. Kidolgozott helyzetünk hiába nem volt, de bízhattunk a pontrúgásokban – és joggal! A 79. percben 18 méterről, középről rúghattunk szabadrúgást. Dzsudzsák úgy rúgta, hogy jobban nem lehet: ballal a bal felső sarokba tekerte. Gyors volt a labda, Kalinic nem védhette: mestermunka volt! A döntetlen után vélhetően egyik csapat sem szomorkodik: kezdetnek, ha úgy tetszik bemelegítőnek jó volt ez így. A java majd ezután jön. Most az volt a lényeg, hogy a novemberi, pótselejtezős bravúr után a válogatott megmutatta magát újra a közönségnek.
A mérkőzésről szóló percről percre tudósítást IDE KATTINTVA tudod elolvasni!
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 1–1 (0–1) Budapest, Groupama Aréna, 20 300 néző. V: Príhoda (cseh). Magyarország: Dibusz (Bogdán, a szünetben) – Fiola, Guzmics, Lang, Korhut – Nagy Á. (Elek, a szünetben), Gera – Németh K. (Nikolics, a szünetben), Kleinheisler (Böde, 80.), Dzsudzsák (Stieber, 81.) – Priskin (Szalai, a szünetben) Horvátország: L. Kalinic – Corluka, Vida, Schildenfeld, Vrsaljko – Modric, Antolic, Kovacic (Srna, 75.) – Brozovic, Mandzukic, Perisic G: Dzsudzsák (79.), ill. Mandzukic (29.)
