Mourinho dicsőséges tíz éve

A portugál szerint minden így kezdődött: „Amikor van egy olyan apád, aki nagy játékos volt és te is arról álmodsz, hogy olyan leszel, mint ő. Mégis tudod, hogy ez nem lehetséges. Az én motivációm itt kezdődött” – emlékezett vissza egyik interjújában José Mourinho, aki ezután azt is elmondta, bár sosem volt profi játékos, mindig különös ambíciókat táplált a játék irányába. „Olyan valaki akartam lenni, aki igazán fontos a labdarúgásban. Éreztem, hogy megvannak az adottságaim a szakmához és elkezdtem dolgozni rajta.”
Mourinho ettől a nyártól kezdve már a Real Madridot irányítja, ami szerinte olyan, mintha a Holdra lépett volna. Állítja: egy komoly edző pályafutása csak akkor teljes, ha legalább egyszer irányítja a „királyi gárdát”, és miután számára most megadatott ez a lehetőség, alapfeltétel, hogy új állomáshelyén is sikeres legyen.
A „Special One” már eddig is hallatlanul sikeres karriert tudhat maga mögött, eddigi csapataival összesen 17 trófeát gyűjtött be, nem beszélve a hasonlóan sok egyéni elismerésről. Edzői pályafutása 2000. szeptember 20-án indult, amikor a rossz bajnoki rajt hatására a Benfica vezérkara a német Jupp Heynckes menesztése mellett döntött, és sokak meglepetésére a marsallbotot egy olyan fiatalemberre bízta, aki ezt megelőzően még sosem dolgozott vezetőedzőként.
Ezt az embert José Mourinhónak hívták és közvetlenül Barcelonából érkezett, ahol Bobby Robson és Louis Van Gaal segítőjeként tevékenykedett. A fals legendával ellentétben a portugál sosem volt tolmács (diplomáját is testnevelés szakon szerezte), meglehet a katalán klubnál a sajtótájékoztatók alatt a kérdések fordítását is magára vállalta. Valójában segédedző volt, akit Bobby Robson és Louis Van Gaal is nagyra értékelt.
Édesapja egykoron a portugál válogatott kapuját is őrizte, ő azonban sosem volt tehetséges játékos, edzői szerint legfeljebb középszerű focista válhatott volna belőle. Egyik tanára szerint főleg fizikálisan volt elmaradva társaitól, ezért hamar úgy döntött: inkább az oldalvonal mellett, notesszal és tollal a kezében próbál szerencsét.
Szokásához hűen a lisszaboni klubnál is figyelemre méltó belépővel indított: első sajtótájékoztatóján elmondta, nem gondolta volna, hogy a Benficánál fog bemutatkozni, ennek ellenére itt van, hogy kirángassa a csapatot a gödörből. „Nem számítottam rá, hogy a Benfica edzőjeként fogok debütálni, de itt vagyok, hogy meghozzam a dicsőséget a klubnak.” A szép tervből aztán nem lett semmi, Mourinho rövid ideig volt a Benficánál, ez alatt nem tudott trófeát nyerni.
Összesen 11 meccsen irányította a „sasokat”, mialatt hat győzelmet, három döntetlent és két vereséget számlált, legnagyobb eredménye pedig az volt, hogy csapatával 3-0-ra megnyerte a Sporting elleni városi rangadót. Ez volt egyébként Mourinho utolsó meccse a Benfica kispadján.
A lisszaboni-kaland után Mourinho az UD Leiria edzője lett, ahol elérte első nagyobb sikerét: negyedik helyen végzett a bajnokságban, ami történelmi eredménynek számított a klub életében. Ezután került a Portóhoz, ahol többek között bajnokságot és Bajnokok Ligáját nyert, majd következett London és a Chelsea. A stílusos portugál a „kékeknél” is hamar kedvenc lett, s bár Európában nem tudta trónra ültetni a csapatot, mindmáig ő a londoni együttes legsikeresebb vezetőedzője.
A Chelsea után az Inter következett, egy merőben más kultúra, újfajta kihívás. Mourinho jött, látott, győzött, és azok után, hogy első évében bajnokságot és olasz kupát nyert, második – egyben utolsó – szezonjában mindent megnyert a kék-feketék edzőjeként. Új motiváció után kutatva 2010 nyarán igent mondott a Real Madrid hívó szavára, ahol talán minden eddiginél nehezebb feladat vár rá. Pont neki való kihívás, vajon megoldja?
José Mourinho néhány nagy mondása:
1. „Nem én vagyok a világ legjobbja, de azt hiszem nincs senki, aki jobb lenne nálam.” 2. „Az olasz futball Robin Hoodjának érzem magam, ezért nagyon szeretek itt lenni az Interben.” 3. „Látták mennyi helyzetünk volt? Hogy mennyire domináltunk a pályán? Ha én vagyok a kapus, akkor is 5-1-re kellett volna nyernünk.” 4. „Sokat dolgozok, de csodákat nem tudok tenni. Nem vagyok Merlín, sem Harry Potter.” 5. „Barcelona egy kulturális város, fontos színházakkal, és ez a gyerek (Leo Messi) nagyon sokat tanult. Megtanulta a komédiát.” 6. „Nem akarom, hogy egy játékos tökéletes ember legyen, azt akarom, hogy tökéletes profi legyen, akinek fantasztikus jelleme van. Ilyen férfit akarok a lányomnak is.” 7. „Láttam, hogy a Barcelona játékosai dühösek a játékvezetőre. Rövid a memóriájuk.” 8. „Arra törekszem, hogy megváltoztassam a futballfilozófiát. Nincsenek edzők ugyanazokkal az ötletekkel.” 9. „Szerintem Wenger egyike azoknak, akiket Angliában így neveznek: kukkoló. Szeret másokat figyelni, talán van egy óriási teleszkópja is, amin más családokat tud figyelni.” 10. „Annak mindig nehéz veszítenie, aki nem szokott hozzá a vereséghez. Ezek az olyan jellemek, akik mindig csak nyernek. Egy kicsit én is ilyen vagyok, nem könnyű elfogadni egy csapat vereségét.” 11. „Van, aki nevet egy siker után, nekem azonban nincs időm ünnepelni a sikereket.” 12. „Nem kilenc milliót keresek, esetleg 11-et. A reklámjogokat is beleértve pedig 14-et!” 13. „A Barcelona egy nagy klub, de történelme során csak egy Európa-kupát nyert. Én csak néhány éve vagyok a szakmában, mégis ugyanannyi Európa-kupát nyertem, mint ők.” 14. „A 21 szavazóból csak egy volt olyan, aki nem akarta nekem adni a honoris causa elismerést. Normális, Jézus Krisztus sem volt mindenki számára szimpatikus.” 15. „Az én edzői pályámat nem lehet összevetni Frank Rijkaardéval. Ő nem nyert semmit, én már sokat.”
Tóthpál Zoltán
(AS, Marca)