Gundel Takács Gábor – Fotó: nlcafe.hu
Emlékszik még arra, hogy élő közvetítésben mikor kellett először bizonyítania? – kérdezte a tévés személyiséget a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa. Nem lehet elfelejteni azt a hazai rendezésű utánpótlás Európa-bajnokságot, amikor nekem a magyar-portugál meccs jutott, ahol a vendégcsapat tagjaként Luis Figo már akkor is kitűnt a mezőnyből. Azt azért nem gondoltam volna, hogy később a Barcelona, a Real Madrid és végül az Internazionale szupersztárjaként a világhírnévig viszi – idézi a régi időket a 49 esztendős műsorvezető, sportriporter és kommentátor. Tizenöt esztendővel ezelőtt tévés munkatársaival együtt már a franciaországi világbajnokságról tudósított, amely egyike volt azoknak a nagy nemzetközi erőpróbáknak, ahová a magyar válogatott nem juthatott el. Két éve márciusban Gundel Takács Gáborra bízták a holland-magyar összecsapás közvetítését, amelyre négy nappal az után került sor, hogy hazai pályán 4:0 arányú vereséget szenvedett el a „tulipánosoktól” Egervári Sándor együttese. Amszterdamban is kikaptunk 5:3-ra, de akkor azt mondtam és a most is azt mondom, hogy az legalább egy vállalható eredmény volt. A hollandok csak 3:3 után tudtak felülkerekedni, a mieink küzdöttek és nagyon szép gólokat rúgtak, és szinte végig versenyben voltak. Hogyan készül a pénteki összecsapásra: szokásai szerint, vagy a találkozó fontosságára való tekintettel most egy kicsit másképpen? Az elmúlt két esztendő leforgása alatt, ahogy nálunk, Hollandiában is egy sor fiatal játékos került a válogatott keretbe, akiknek jobban utána kellett néznem. Amióta az internet különféle információs csatornái és frissülő adatbázisa rendelkezésre áll, nekünk, kommentátoroknak könnyebb és nehezebb is lett a dolgunk. Könnyebb, mert „mindent” meg tudunk találni, de nehezebb is, mert szinte ugyanazt a tudást az érdeklődő szurkolók is könnyedén meg tudják szerezni. Azaz: cseppet sem könnyű náluk jobban értesültnek lenni. Ráadásul az ő köreikben vannak angol, francia, spanyol, olasz és persze holland specialisták is, akikkel tényleg nagyon nehéz versenyre kelni, de végül is ez nem is lehet a célom… Ismerős az Ön számára az Amszterdam Aréna, ahol egészen biztos, hogy ötvenezernél több holland várja majd el a győzelmet, és ezzel a hazai veretlenségi sorozat folytatását? Az első ottani „munkalátogatásom” lidérces emlékként maradt meg bennem, mert a stadion alatti többszintes földalatti parkolóban csúnyán eltévedtem. Le is izzadtam, de szerencsére a kommentátorállást még időben és már megnyugodva sikerült elérnem. Hogy most is telt ház lesz, az nem kérdés. De számomra az sem, hogy van Gaal csapatának minden tagja úgy fog harcolni, mint ha még a továbbjutásáért küzdenének. Főleg a VB részvételért harcoló fiatalok. Aki amolyan edzőmeccsre számít, azt ki kell ábrándítanom és arra figyelmeztetni, hogy ez hamis illúzió. Vannak megérzései, esetleg még egy kis totójátékba is belemenne? Óh, én ilyenre soha nem voltam kapható. Semmiféle sportfogadási játékban nem vettem még részt, és úgy tűnik, hogy ez a jó szokásom mellett ki fogok tartani. És eláruljam, hogy miért? Mert ennyi év után értek már a sporthoz, ami viszont mindig is kiszámíthatatlan volt, és az lesz a jövőben. Egy váratlan tizenegyes, vagy egy öngól, ugyanúgy egy kiállítás egy csapásra átírhatja az elképzelt forgatókönyvet, egy vagy több gyorsan bekapott gól után pedig a tartás is roppanhat. Valahogy úgy, mint legutóbb Bukarestben? Ez cáfolhatatlan, de nagyon remélem a szurkolókkal együtt, hogy annak a balul sikerült meccsnek minden tanulságából tanultak a válogatott labdarúgók. Ahogy mondani szokás, a biztosítékot a vereségnél is jobban az verte ki, hogy éppen Bukarestben kaptunk ki és éppen a román válogatottól. Pedig mint magyar honfitársuk, nagyon kívántam a csapatunknak a sikert, ahogy most is azt teszem. Tudom, hogy jól keresnek, sőt, némelyikük kifejezetten jól, de az idősebb és a fiatal játékosoknak sem adatott még meg egy igazán nagy örömünnep, amit egyszer végre a továbbjutás testesítene meg. Szerintem ez egyre inkább hiányzik az életükből. Ha nem tudunk meglepetést okozni Amszterdamban, kemény bírálatra készül, netán az elbukott csapat ledorongolására? Az én filozófiám az, hogy a minősítés a televíziónézők dolga. A riporter persze feltehet elgondolkoztató kérdéseket, finoman még a saját véleményét is éreztetheti, de a végső konzekvenciának a képernyő előtt ülőkben kell megfogalmazódnia. Szerintem nem jól teszi az a kommentátor, aki folyamatosan rossz érzéseket ébreszt a nézőkben, folyamatosan ítélkezik, és ezzel elrontja a szórakozásukat. Az elmúlt hétvégén egy igen csak furcsa Ferencváros – Honvéd mérkőzésről közvetített, ami után feltehetően egy egészen más világba kerül majd Amszterdamban. Felkészült erre az „ég és föld” változásra is? Nem túl nagy az esélyünk a hollandok ellen idegenben, és csak remélni tudom, hogy a bukaresti rövidzárlat még egyszer nem következik be – hangsúlyozta Gundel Takács Gábor.
Interjú: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter
