Minek vettél meg tavaly nyáron? – Olaszország TOP 10

Úgy tűnik, a híresen türelmetlen olasz átigazolási piacon minden hatalmas fogás mellé három vagy négy melléfogás is dukál. Minden szakvezető és tulajdonos próbálja kimagyarázni magát a balul sikerült vásárlások miatt, ám egyszer eljön az az idő, amikor valakinek (vagy mindenkinek) be kell ismernie a hibát. Nos a felelősök nem jelentkeznek, ezért helyettük összeállítottuk a Top 10-es listát: 10) Sergio Floccari és Hernan Crespo (Genoa) – A Genoa csatárposzton látszólag jelentősen erősödött a szezon elején, de mára ez inkább kettős ballépésnek tekinthető. Az Atalantától 12 millió euróért érkező Floccari az idény során talán tehetett volna többet annál, mint hogy értékesít egy (amúgy vitatható) tizenegyest. Az argentin támadónak pedig talán nem illene minden alkalommal morognia, amikor 20 percnél többet kell a pályán töltenie.
9) Klaas Jan Huntelaar (Milan) – Huntelaar januári érkezése óta már bizonyára otthonosabban érzi magát Milánóban, azonban a teljesítménye még mindig elmarad a hírnevétől. A 15 milliós, öt évre szóló szerződését bizonyára nem Leonardo írta alá. A vezetőedző nyilvánvalóan nem a hollandban látja a megoldást egy új, támadó felfogású Milan kiépítése során. A támadó góllövő cipői nem kerültek elő akkor sem, amikor a milánói gárda a Manchester Uniteddel mérte össze erejét, így a Rossonerik korán elbúcsúztak Európától.
8) Eliseu (Lazio) – Nos, az egymillió eurós igazolási díj is ráfizetésnek bizonyult. A Malagából érkező középpályás összesen 15 percig erősítette újdonsült csapatát, ráadásul pont azokból az erősen felejthető meccsekből vette ki a részét, melyeket a Lazio az Európa Ligában produkált: 2–1-es hazai és idegenbeli vereség a Red Bull Salzburgtól, 4–1-es fiaskó a Villareal otthonában. A portugált a Real Zaragozának passzolta tovább a római klub januárban, ahol azóta 14 mérkőzésen három gólt szerzett.
7) Ricardo Quaresma (Inter) – Valójában nem új szerzemény a Chelsea-től visszatérő kölcsönjátékos. A portugál megkapta honfitársa, Luis Figo hetes számú mezét, de játéklehetőséget már nem sokat. Amikor pedig pályára küldte Jose Mourinho, nem tudta emlékezetessé tenni szereplését. Az Inter most megpróbál olyan klubot találni, amely átvállalná a játékos heti 70000 eurós fizetését a hátralevő három évben.
6) Cristiano Lucarelli (Livorno) – A szurkolók kedvence? Egyértelműen. Klublegenda? Kétségtelenül. Jó igazolás? Egyáltalán nem! A Livorno hároméves szerződést kínált a 34 éves játékosnak, amellyel kétszer annyit kereshet, mint a klub összes többi játékosa együttvéve – kivéve Francesco Tavanót. A Roma ellen még mesterhármast szerző Lucarelli jelenleg árnyéka korábbi önmagának. A Livorno vezetősége túlzott bizalmat szavazott a veterán játékosnak, aki mostanság inkább hátrányára válik a Serie B felé tartó csapatának.
5) Marco Amelia (Genoa) – Maurizio Zamparini, a Palermo elnöke bizonyára röhögött a markába, amikor a Genoa elvitte az olasz válogatottban beugró szerepet is betöltő Ameliát Rubinhoért cserébe. Az üzlet valójában nem a brazil miatt jött létre, csupán inkább a szicíliaiak szabadulni akartak Ameliától, aki egészen horrorisztikus műsort mutatott be az azzurrik Új-Zéland elleni találkozóján. Mostanság leginkább a kispadból csipegeti a szálkákat, miután a Genoa egész védelmét egy kamikaze legénységgé alakította. Egy jó tanács: aki valaha is találkozik Marco Ameliával, ne említse Dejan Sztankovics nevét…
4) Oguchi Onyewu (Milan) – Közel 140 mérkőzésen és 11 találaton volt túl a Standard Liege színeiben, amikor a Milan három évre leigazolta a majd’ kétméteres amerikait. „Gooch” nem igazán tudott beleszagolni a csapat munkájába, ráadásul elkezdtek rémhírek terjedni a fizikai állapotával kapcsolatban. Amikor végül szerephez jutott, fél órán keresztül asszisztált az FC Zürich legendás, San Siro-beli BL-győzelméhez. Ezt követően egy térdsérülés tartotta őt távol a pályától és valószínűleg a milánói szurkolók emlékezetében sem hagyott mély nyomot.
3) Fabio Grosso (Juventus) – A 2006-os VB nemzeti hősének nagy ívű földre huppanásának lehettünk tanúi, amikor Fabio Grosso a Juventushoz szerződött.. Már az Interben is szörnyű volt, a Lyon színeiben csupán középszerű, azután a torinóiak 3 és fél millió euróért vették meg az átigazolási időszak utolsó napján. Cristian Molinarót az ő érkezése miatt engedték el Stuttgartba, jelenleg pedig Paolo De Ceglie helyét „bitorolja”. Szinte érthetetlen, hogy Marcello Lippi világbajnoki elképzeléseiben még mindig szerepel Grosso neve.
2) Felipe Melo (Juventus) – A Juventus lehangoló sorozatát legtöbbször a brazil „szerzemény” kiábrándító teljesítményével hozták párhuzamba. Valószínűleg a 25 millió eurós vételárának köszönheti, hogy csak ritkán vált mellőzötté. A Juve még mindig bizakodóan tekint a jövőbe: talán azt remélik, hogy a további öt évre beígért 13 millió valamikor mégiscsak meghozza a kívánt hasznot. Vagy netán egy esetleges jó Dél-afrikai szereplésben bíznak a zebrák, ami talán elősegíthetné Felipe Melo Arsenalhoz szerződését még az ősz beköszönte előtt.
1) Diego (Juventus) – A szezon eleji remek formára talán már senki sem emlékszik, pedig amikor Diego már a második fordulóban duplázott, Itália azon vitázott, felvarrhatja-e a Juve a szezon végén a harmadik csillagot vagy sem. Azóta viszont a torinóiak bukdácsolásának egyik fő előidézője a nyáron a Werder Brementől 24 és fél millió euróért és 19 milliós fizetésért érkező brazil. Eleinte még a német és az olasz bajnokság közti különbséggel, a kezdeti szokatlansággal magyarázták a rossz formát, azonban egy idő után már nincs kifogás. A Juventus nem várt, korai búcsúja a Bajnokok Ligájától, az Európa Liga-kudarc, az Olasz Kupa-fiaskó és az egyre távolodó bajnoki negyedik hely mind-mind azt sejteti, hogy Diego nem Torinóban fog megöregedni.
Szabó Dávid (goal.com)