Már a Puskás Akadémián kimutatta a foga fehérjét (fotó: pfla.hu/Takács József)
Ki ez a Kleinheisler László? – kérdezték Bernd Storck szövetségi kapitány keretszűkítése után sokan, többnyire vehemens dühvel.
Ki ez a Kleinheisler László? – kérdezik most sokan, őszinte érdeklődéssel, miután Laci győztes gólt szerzett Norvégiában, a magyar futball elmúlt 30 évének talán legfontosabb mérkőzésén, az Eb-pótselejtezőn.
Senki nem értette, hogyan került egyáltalán a keretbe, majd a kezdőcsapatba, hiszen május óta pályára sem lépett tétmeccsen, a Videoton pedig száműzte a tartalék csapatához. A "jól értesülteknek" is csak annyi derengett valahonnan, hogy Orbán Viktor kedvenc játékosáról van szó, de nem tudták összerakni, hogy akkor miért nem játszik a Videotonban vagy a Puskás Akadémia FC-ben?
Pedig aki olykor-olykor a FourFourTwo honlapjára keveredett, már sokszor találkozhatott a nevével.
Legutóbb három napja, amikor online főszerkesztőnk, Bodnár Zalán szokásos reggeli jegyzetét neki szentelte, és amelyben egyebek mellett azt írja: "Megmondom, én is bízom benne, miután volt alkalmam testközelből követni a futballistává cseperedését (…)A válogatott tele van sablonfuballistákkal, és Scholes mindennel vádolható, csak azzal nem, hogy sablonos lenne – nagyjából az egyetlen olyan temperamentumú magyar futballista, amilyenből sokkal többet szeretnék látni: nem ismer elveszett labdát, csíp, rúg, harap, minden ütközésbe belemegy (…)tény, hogy a norvégok az esélyesebbek, tőlünk valami váratlan húzás kell, így Scholes akár még az ász is lehet a kapitány paklijában."
Tehát mi végképp nem vagyunk azzal vádolhatóak, hogy fogalmunk sem volt arról, ki ez a fiú, különösen azóta, hogy a FourFourTwo Év gólja-versenyben is jó helyezést ért már el – kétszer is! Először 2012-ben lett a magazinunk által felkért, Nyilasi Tibor vezette szakmai zsűri választása alapján az övé a 10. legszebb magyar gól az évben (ez egy gyönyörű szóló volt, amelyet még az NB II-ben, a Puskás Akadémia színeiben szerzett, és amely itt megtekinthető), majd 2013-ban már a 4. helyen végzett a FourFourTwo Év gólja-versenyben, első NB I-es találatával.
Mindkét gólja nagyon jellemző, különböző okokból. A Haladás elleni gólját ugyanúgy ütemtelenül szerezte, mint most a norvégok elleni találatát. Ez az, ami a legjobban jellemzi: képes váratlan húzásokra. Oslóban is jobbal átvette a labdát, és hirtelen ellőtte ballal. Erre mondjuk mi, hogy őstehetség, akit csak elrontani vagy szinten tartani lehet a magyar utánpótlás-nevelésben, megteremteni, felépíteni aligha. Az NB II-ben szerzett gólja más miatt szimbolikus: azon az őszön, 18 évesen egyértelműen ő volt Benczés Miklós-csapatának vezére, a fontos gólok szállítója, mégsem becsülték meg eléggé a klubnál, és akkor is addig halogatták a végleges szerződtetését, amíg majdnem késő lett. Most pedig – nem titok – azért száműzetett a Videoton második csapatához, mert nem írta alá Székesfehérváron a szerződéshosszabbítást, tehát mondhatjuk úgy is, hogy pedagógiai célzattal. Nyilván az aláírásban nem motiválta, hogyan bántak vele a bajnokcsapatnál: noha tavaly ősszel a Videoton játékosa volt, és tavasszal átkerült a Puskás Akadémia FC-hez, nem adtak neki bajnoki aranyérmet a székesfehérváriak, és a bankettre sem hívták meg. Nem eshetett neki jól.
Kivételesen tehetséges volt már a Puskás Akadémia utánpótlás-csapataiban is – ezért sokkal többet elnéztek neki, mint társainak a nevelési elvekre mindig nagy hangsúlyt fektető intézményben. Azzal nem volt soha vádolható a vörös haja miatt Scholesnak becézett Kleinheisler, hogy ő lett volna a legszorgalmasabb tanuló, vagy a legjobb magaviseletű gyerek. Pont olyan volt, mint a vörös hajú kisfiúk általában az ifjúsági filmekben: megátalkodott kis rosszcsont, mégis szeretnivaló csibész. Sokszor azonban átlépte a határokat. A tanulást elhanyagolta, ő még mindig a középiskola első osztályát járta, amikor csapattársai a harmadikat – és nem azért, mert "feljátszatták" valamely idősebb korosztályban. A pályafutása pedig csaknem ráment arra, amikor egyszer brahiból szétverte az akadémia pingpongasztalát, és összeköpködte a falakat a pingpongteremben, mindezt társai telefonnan rögzítették, így persze előbb-utóbb a nevelőkhöz is eljutott. A Puskás Akadémiáról emiatt kitették a szűrét, de olyan tehetséges volt, hogy a kezét mégsem merték teljesen elengedni, a Videoton ifijébe – amely tulajdonképpen azokból állt, akik gyengék voltak a Puskás Akadémiára – száműzték, onnan kellett magát visszaküzdenie.
A küzdelmes élet nem állt tőle távol soha. Honlapunkon tavaly tavasszal a Sport Klub riportfilmjére is felhívtuk olvasóink figyelmét, amelyben bemutatják: az 1994-es születésű fiú Csobánkán nőtt fel, meglehetősen szerény körülmények között. Sokszor cipőre sem jutott pénz a családban, és amit biztosan nem lehet kivenni az akadémiai rendszer erényei közül: Felcsúton mindent megkapott azért, hogy ez a nélkülözés ne legyen gátja futballistává válásának.
A szocális hiányosságokat persze nem könnyen küzdi le senki, Scholesnak is sokat kellett tanulnia arról az új világról, amelybe csöppent. Korábbi akadémiai csapattársa, Alex Teixeira dos Santos néhány órája kiposztolt a Facebookra egy jellemző sztorit Laci akadémiai korszakából: "Mindenki rajtad nevetett, Oroszországba eljöttél egy db CBA -s utalvánnyal, amit természetesen ott nem lehetett felhasznàlni."
Ilyen a magyar futball legújabb hőse, és pont ez benne a legjobb: mint ahogy nem tudta, hogy a CBA-s utalványt nem lehet Oroszországban felhasználni, úgy szerencsére azt sem tudta, hogy a mai futballban a labdát nem szokás jobbal megállítani, majd váratlanul ballal ellőni. Ő azt tette, amit az ösztöne súgott neki, és eddig még mindig az volt a legjobb tanácsadója.
