A "bújkáló" Mezey György
A korábbi szövetségi kapitány, Mezey György, akinek neve elválaszthatatlan a magyar futball egyik legsúlyosabb vereségétől, az 1986-os vb-n a mexikói Irapuatóban a Szovjetunió ellen elszenvedett 6-0-s összeomlástól, most a Digi Sporton volt Vitray Tamás egyik vendége az "Amiről nem beszéltünk" című műsorban.
Ütős mondatok Mezey Györgytől:
"Rettenetesen bonyolult a helyzet. Olyan társadalmi változás közben kapta a futballt a hidegzuhanyt, hogy nem tud belőle kikászálódni. Az állampárt időszakában a futball volt az elsőszámú sport, finanszírozta az állam, nagyon sok pénzzel, a legkisebb vállalatnak is volt csapata, rengeteg pálya, rengeteg gyerek. Még Berlinben és környékében – ahol Dárdai Pali elmondása szerint német viszonylatban nagyon kevés gyerekből válogathatnak – is öt-hatszorosa ez a szám a magyarországinak. Itthon ez a szám nagyjából 40 ezer, Berlin környékén, a Hertha esetében 200 ezer. Persze itt vagyunk mi, edzők – hát hülyék az edzők. Kész, emiatt nincs futball. És hoznak hülyébbnél hülyébbeket, akik ugyanolyan hülyék, mint mi voltunk, magyarok. Ezzel el is van intézve, ez a magyarázat, ami mindig jó a politikának, az aktuális sport- és futballvezetésnek."
"A fizikai oldal érdekel engem a legkevésbé. A mostani magyar válogatottaknál az a baj, hogy a jelentős százalékuknál a nemzetközi szinten kevés a futballtudásuk. (…) de most is vannak olyanok, akikben van lehetőség. Csak egy példát mondanék, az Ugrait. Eddig pihentették, nem válogatták be, adogatták ide-oda, pedig abban a gyerekben rengeteg van. Azért jók az ilyen próbamérkőzések, mint az Andorra vagy a Luxemburg elleni, ahol nem az eredmény, meg a csapatjáték számít, hanem az, hogy ki lehet szúrni azokat, akik komolyabb csatákban is megállják a helyüket, mert technikailag és játékügyességben annyi van bennük."
"Ahhoz, hogy a született tehetségeket pedig kivegyem, ahogy óriási tömegek kellenek. A Messik és Ronaldók nagyjából 1 millió játékosból kerülnek ki, akiket figyel mondjuk 160 megfigyelő a Real Madridnál vagy a Manchester Unitednél, nálunk meg válogatunk 20-30-40 ezerből. Jó, ma már ott van a tudományos háttér is, de nekem, futballedzőnek soha nem mondja majd meg a tudomány a szemem helyett, hogy kiből lesz jó futballista."
"Csináltunk szuperakadémiákat – mert ezek azok, Felcsúttól kezdve Debrecenen át mindenhol az országban, és én láttam a világ összes olyan akadémiáját, ami számít –, csak épp közepes képességű gyerekekkel tömtük tele. Azért az egy-egy kimagaslóért meg csatát folytatnak az akadémiák egymással. A közepes képességűek jelentős részéből meg komoly futballista soha a büdös életben nem lesz. A tömegből kiválasztott, akár zseniális képességű tehetségeket kell bevinni az akadémiára, csak aztán lehet fejlődésről beszélni. Így kitalálnak különböző trükkös gyakorlatokat és azt hiszik, ezekből lesz futballista, pedig soha nem lesz. Az alapokat elsajátíthatják, de tehetség hiányában egy bizonyos szint fölé nem juthatnak."
Az izlandi futball sikeréről:
"Ott egy társadalmi hatás történt a futballra, nálunk pedig pont fordítva van, a futball változtatja kicsit a politikai és vezetői döntéseket. Nagyon elgondolkodtató ez a helyzet. Egy izlandi gyerek minimum hat órát mozog naponta, szemben a magyar kis futballistával, aki 1-1,5 órát tud. Megalapozzák őket annyira fizikálisan, hogy már csak a futballal kell foglalkozniuk. Nem kell tizes ugrásokat, meg dinamikus láberőt, meg intervall futásokat kitalálniuk, amit néha előrángatnak itthon, amikor nem tudnak már mit mondani a futballról. Pár évvel ezelőtt láttam őket az U21-es Európa-bajnokságon, akkor megjósoltam, hogy sokra fogják vinni, egy bizonyos szintig."
A műsor teljes egészében itt nézhető meg.
