A Magyar Narancs ezzel a Puskás-képpel illusztrálta jegyzetét (Fotó: magyarnarancs.hu)
„Végre kiderült, hogyan nyerhettünk volna az 1954-es világbajnokságon” – kezdi jegyzetét az ismeretlen szerző a magyarnarancs.hu-n, aki szerint akkor nekünk is úgy kellett volna cselekednünk, mint ahogy a portugáloknak a vasárnapi Eb-döntőben, amikor sérülés miatt Cristiano Ronaldót már a találkozó 24. percében lecserélték. Az ismeretlen szerző aztán így folytatja: „A mai napig tartja magát, hogy az aranycsapat (így, kis kezdőbetűvel! – FFT) berni vereségét Puskás jelenléte okozta, pontosabban az, hogy a sérült őrnagy csak azért vállalta a játékot, mert csapatkapitányként ő szerette volna elsőként magasba emelni a trófeát. Nos, Cristiano Ronaldo tegnap megmutatta, mit kellett volna csinálnia Puskásnak. Azt, amit ő csinált: cserét kérni. Mert ne feledjük: a svájci világbajnokságon a magyar csapat legnagyobb hőstetteit, a brazilok elleni negyeddöntőt (4:2) és az Uruguay elleni elődöntőt (ugyancsak 4:2) Puskás nélkül hajtotta végre. Szóval, ha a döntőben Puskás rövid játék után cserét kér, és akkor a brazil- és uruverők minden bizonnyal megeszik a németeket vacsorára, ám a kupát – ahogy tegnap Ronaldo – mégiscsak a cséká, azaz Puskás emelhette volna elsőként az égbe. Vagy nem.” Csakhogy a szerző óriási tárgyi tévedésbe esett, lévén akkoriban még nem cserélhettek a csapatok. A sántikáló Tóth József sérülése miatt ezért is játszottuk szinte végig tíz emberrel a brazilok elleni meccset, s a páros kiállítás után aztán kilenccel. Tegyük hozzá, ha Puskás a kispadról is átvehette volna a vb-trófeát (ami akkoriban egyáltalán nem volt bevett szokás!), akkor minek kellett volna egyáltalán a kezdőcsapatba jelölni? A helyzet sokkal inkább az első német-magyar meccshez hasonlított, amelyen Puskást úgy lerúgták a németek (a hóhér szerepét most Payet, akkor Liebrich vállalta), s a második félidő elejétől emiatt emberhátrányban játszottunk, éppen azért, mert akkoriban még a sérült futballista helyett sem lehetett behozni tartalékjátékost. Így is további három gólt lőtt a magyar csapat a 8:3-as győzelmünkkel végződő csoportmeccsen, de a Cristiano Ronaldo kiesését követő lélektani hatás, vagyis, hogy csak azért is, érte is játszottak a társak, inkább a Brazília és Uruguay elleni negyeddöntőn és nyolcaddöntőn volt érzékelhető az Aranycsapatnál, amelyben Kocsis Sándor például ontotta a gólokat az addig leggólerősebb Puskás hiányában, és 11 találatával a torna gólkirálya lett. A döntőre aztán visszatért Puskás, mert nem érzett már fájdalmat a lábában, s bár valóban szokás az ő nyakába is varrni a vereséget, talán a legkevésbé ő hibáztatható, hiszen góljával ő szerzett vezetést Magyarországnak, majd a hajrában még egyszer betalált, és úgy tűnt, sikerült kiegyenlítenie, ám a partjelző intésére a játékvezető visszavonta a már megadott gólt, máig vitatott leshelyzetre hivatkozva.
